Vörös Viktória: Eüdillionok a kezdetről
Borítsa burok
vagy szemfödél
̶ csíra nő
világnyi létezés
*
Egy gömb
két hajtás
négy levél
öröklétig tartó növekedés
*
Világlátásra
nyílik
a szem
*
Belső tenger
többmanuálos hangszeren játszik
*
Víz és
dallam
fakad
a mélyből
*
Teknős
páncélja ̶ viharos ég
Delfin háta
pulzáló horizont
*
Szemnek elengedése
a látás
*
Kéz-ernyő
ujjak sátra
*
Fájó csak ami áll
Ha múlik
̶ örök körforgás része
*
Boltozat
felett az ég temploma
*
Harang kong
a torony függőlegeséből
*
Minden alvónak
ébredés a vánkosa
*
Tér tár
idő vár
Illusztráció: Alphonse Osbert
Ezek is érdekelhetik!
Benyó Tamás: Jelenkor →
Bolla Csaba: Katalinra emlékezem (két vers) →
Botos Ferenc: Miserere, Naphimnusz (versek) →
