Nagyatádi Horváth Tamás: Kicseng benne (négy vers)
Semmi szokatlan
Életünket aprózzák a dolgok,
amelyekre felesleges
szót vesztegetni,
időt fecsérelni.
Ugyanakkor, mint rossz versek,
életünket teszik ki a dolgok,
amelyekre felesleges
energiát pazarolni.
Emlékszem egy fagyott,
hulló szirom bátorságára,
fel-felsír bennem az átaludt
hajnalok világos álmain.
És te akkor is a kezem fogod…
Kicseng benne
A lelke dalok fonadéka,
amit közösen font,
ahogy haladt vele,
az élet, és aki vigyázta.
A fények egyedül azért
állják körbe, hogy a sötét,
bár gyűlik egyre,
szívét csak legyinthesse.
Nem látod meg soha,
de sóhajt a dal végén.
Utánanéz kicsit, megértőn
az elülő hangoknak.
Mit adtam nektek?
Más is megtette volna,
de nincs senki a helyemben.
Én vagyok a világ…
Hiány
A körtét az édes íz nem önti el,
amikor nincs ott az ember,
aki nyelvével azt érzékelné.
A darázs előtt nem száll félelem,
amikor nincs ott az ember,
aki csípését elképzelné.
A naplemente nem éleszt vágyat,
amikor nincs ott az ember,
aki hunyorogva csodálná.
A világról nem tudható semmi,
amikor nincs ott az ember,
akiben a létezés forrása zubog.
Fáradt szemeid becsukod és kinyitod:
Lényedből kiürül a nehézség.
De mivé lennél nélküle?
Töredék
Az agy, a lélek, a szív, a szellem:
Minden pillanatban újabb egésszé áll,
de rögtön szétesik, ha kérdezel…
A kitelő Hold félig gombolt gomb
az augusztusi ég ruháján;
vert lovak szemében távoli pont.
Rohansz… És amíg rohansz, áporodik
és keseredik benned a teremtés:
Utolsó utad porát lehelte beléd az Úr.
És én már alig sajnállak téged ezért:
Bár lenne erőd levenni magadról
a csillagporos szemellenződ…
Az agy, a lélek, a szív, a szellem:
Barlangrajzok a tenyeremmel,
megérted mindet, ha végül megérkezel.
Illusztráció: fh. Delicias del poeta, Chirico
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
Hegyi Botos Attila: SÉTÁLÓ APOLLÓN (lírai dolgozat Észak-Illyricumtól Kelet-Aegeicumig) →
Benyó Tamás: Jelenkor →
