Papp Ákos: Szétmállik, ahogy megérintem (két vers)
Szétmállik, ahogy megérintem
Álmomban temetőben jártam,
tollpihék takarták az utat.
Hajnal előtt fuldoklik a paplan,
a lélegzet vonagló ima,
táguló tér a tudat.
Mezítláb lépdelek rozsdás avaron.
Őszi falevelet köp elém a föld.
Harkálykopogás. Kiszáradt odú.
Alvó csontok a sziklakert alatt.
Kevés a kényelmes hely itt.
Korhadó fejfák. Mulandóság.
Dermesztő kompozíció,
ahogy száműzött szellemek
helyüket keresik.
Kanyarban fény. Érkező világ.
Látod? Az út befejezetlen.
A hajnal görbéje lepedők alatt
egy mozdulatlan kusza test,
szétmállik, ahogy megérintem.
Öröklét
A vers azért jó,
mert angyallá változhatsz
néhány szótagban,
vagy ördöggé. És
ha belehalsz, tudod, hogy
van feltámadás.
Papp Ákos a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: a szerző fotójának felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
