Bulla Márta: TITOKLESŐ (válogatott versek)

142 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-6801-94-4 

eredeti ár: 2990Ft
webshop ár:
2390 Ft  + 815 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

„A költészet nélkülözhetetlen, csak tudnám, mihez” – fakadt ki egyszer Jean Cocteau, a kiváló francia költő, író, festőművész, színész és filmrendező. Hogy mire való a költészet? Elsősorban arra, hogy kimondja és a szépség birodalmába emelje azokat a gondolatokat és érzéseket, amelyek a hétköznapok nyelvén kifejezhetetlenek, ily módon gazdagítva a világban való otthonosságunkat, csökkentve az ember és ember közötti távolságot. Karinthy Frigyes szellemes szavait idézve: azt mondja el mindenkinek, amit nem mondhat el senkinek.

Erre vállalkozik most Eger szellemi életének egyik jeles és ismert alakja, Bulla Márta is. A mélység üzenetét tolmácsolja, a tudata és a lelke legmélyén rejtőző titkokat tárja föl és osztja meg érdeklődő olvasóival. Teszi ezt évtizedeken át kiérlelt költői tehetséggel, adekvát kifejezőeszközökkel. Figyelemre méltó verseinek tematikai, formai és műfaji gazdagsága. Külön is elismerést érdemel, hogy milyen mesteren bánik a haikuval, ezzel a 13. századból származó, 3 sorból álló, hagyományosan 5-7-5 szótagos, rímtelen, pillanatképszerű, gyakran csattanóval záruló japán versformával, amely épp rövidségével és tömény gondolatiságával állítja nehéz próba elé az alkotót. Távol állnak tőle a közhelyek és a féligazságok. Minden másnál meggyőzőbben szemlélteti ezt, hogy világképére és írásművészetére elementáris hatást gyakorolt például Friedrich Nietzsche, a német klasszika-filológus, filozófus, költő és zeneszerző, az egzisztencializmus egyik jelentős előfutára, akinek a gondolatrendszere és művészetfelfogása már számos alkotót megihletett.

A kötetet szívem minden melegével ajánlom a költészetszerető olvasók figyelmébe.

dr. Lisztóczky László
József Attila-díjas irodalomtörténész

Két vers a kötetből

Titokleső

Kívánságom kíváncsiságában
próbálok valami mögé lesni,
de a hangok neszezése
gondolataim máshová tereli.
Elrabolt leskelődésem képlékennyé válik,
süllyedek, és a hullám mélyéről figyelek:
jönnek a remegések,
a massza összezár felettem.
Szemem, szám, orrom, fülem beborítva.
Kiáltok, mint aki rossz álomból riad.
Ébredek, lélegzem és engedem, hogy
az ereimben lüktető vérrel a titok felé folyjak.
Talányos kívánságom lényét
a táncban, testközelben látni vélem, de lényege
érintésemre átröppen felettem.
Álruhát hord, hogy fel ne ismerjem és
arcának fátyla mögül üzen,
hogy benne van mindenben, csak szemlélődjem.
A töredékmorzsákat szedegetem,
és csodálom, hogy a csoda érinthetetlen.

Gondolatok főpróbája

A legtöbb, amikor már nincs indulat,
a szavak legyökereznek,
béklyót vernek az egekbe.
Már nem vagy sehol,
már nem vagyok sehol
az érzékelésben.
A semmi sem jónál
a semmi sem rosszabb.
Szétszakadó vonalak hátán
vonaglik a gondolat.
Emészti magát ezer irányba,
és bezáródik önmagába.