Percy Bysshe Shelley: Ozymandias
Ω
Lanczkor Gábor
Korábban soha nem gondoltam volna, hogy ez be fog következni, de az utóbbi másfél évben több tizenkilencedik századi vagy még régebbi verset lefordítottam magyarra, jellemzően szonetteket, franciából, olaszból és angolból – nem egyszer kedves baráti segítséggel, hiszen az olasztudásom például afféle konyhaolasz, aminek kétségkívül vannak kapcsolódási pontjai Petrarca nyelvéhez, de természetszerűleg igen jelentősek az eltérések is. Az inspiráció kívülről jött ehhez a sorozathoz: a világirodalmi magazinnál, amelynek főszerkesztője vagyok, az egyik kedves kollégám, Stift Viktória piszkált föl, hogy milyen jó volna Shelley Ozymandiasát újrafordíttatni valakivel, és akkor írathatnánk mellé egy cikket a vers friss hatásairól a kortárs popkultúrában. (→https://1749.hu/fuggo/essze/shelley-ozymandias-cimu-verse-a-popularis-kulturaban.html)
Már nem is emlékszem, hogy egyáltalán fölkértem-e bárkit a fordításra, vagy egyszerűen csak úgy gondoltam, úgyse vállalja el senki. Mindenesetre lefordítottam én a szonettet. Íme.
Ω
Percy Bysshe Shelley
Ozymandias
Ezt hallottam egy ősi földről érkezett
vándortól: „A sivatagban két óriás
láb áll, törzs nélkül. Mellette a kőfejet
homok lepi; de a vésett zsarnoki-más
hűvös parancsú, gúnyos ajka a tanú,
hogy jól olvasta szobrásza a szenvedélyt,
mely a holt anyagba vésve is eleven –
a kéz, mely gúnyolta, s a szív, mely által élt.
Ezek a szavak állnak a talapzaton:
Királyok Királya, én, Ozymandias:
Lássátok művem, nagyságok, s áldozzatok!
Több nem maradt itt. Kolosszális pusztulás,
kőroncs, és rajta túl a végtelen, a tar,
a messzeségbe nyúló homokpusztaság.”
https://1749.hu/szepirodalom/vers/percy-bysshe-shelley-ozymandias.html
Illusztráció: “Ozymandias”
Ezek is érdekelhetik!
Daniel Kehlmann: A nap alatt →
Fenyvesi Ottó: Kortárs horvát költők 2. rész →
Nicolas Bouvier: Világunk járása (részlet) →
