Magyar Miklós: Ezen a napon halt meg Vincent Van Gogh
•
Van Gogh: Önarckép
Kérdőjelek Van Gogh halála körül
Az apró, festői városkában, Auvers-sur-Oise-ban százötven festő él és alkot, amikor 1890. május 20-án a napraforgók és a csillagos ég megfestője, Vincent Van Gogh megérkezik a l’Auberge Ravoux nevű szállodába, ahol egy szerény, hét négyzetméteres szobát bérel.
L’Auberge Ravoux
Egészségére Gachet doktor felügyel, ő maga pedig festőállványát a templom előtt vagy a búzamező közepén elhelyezve fáradhatatlanul dolgozik egészen addig, míg 1890. július 29-én egy revolvergolyó véget nem vet életének.
Az az állítás, hogy a festő öngyilkos lett, halálának csak egyik verziója. Egy másik feltevés szerint két kamasz, René és Gaston Secrétan lőtték volna le véletlenül Van Gogh-ot, aki – mivel ismerte a fiúkat – nem akarta, hogy bántódásuk essék, így magára vállalta, hogy ő maga fordította a fegyvert maga ellen. 1965-ben a búzamezőn egy gazda talált egy rozsdás revolvert, és bár teljes bizonyossággal nem lehet állítani, de valószínűleg ez a fegyver oltotta ki a festő életét.
A Van Gogh halálát okozó pisztoly
Van Gogh koporsóját a fogadó éttermének a közepén helyezték el. A festő Emile Bernard így írja le: „A koporsón egy egyszerű fehér lepel volt, azután rengeteg virág; napraforgók, amiket annyira szeretett, sárga dáliák, mindenütt sárga virágok. Ez volt kedvenc színe, a fény szimbóluma (…). A koporsó előtt, a padlóra helyezték el festőállványát, jegyzetfüzetét és ecseteit.” Bernard megfestette Van Gogh temetését is.
Emil Bernard: Van Gogh temetése
Vincent és Theo Van Gogh sírjáról Auvers temetőjében sohasem hiányzik a napraforgó.
Vincent és Theo Van Gogh sírja
Egy mesébe illő történet. Hogyan teljesült a festő kívánsága?
1985. július 21-én a Danon cég harmincöt éves marketingigazgatója, a belga Dominique-Charles Janssens egyik üzleti útján békésen autózott hazafelé, amikor egy részeg sofőr beleszáguldott kocsijába. Erről így emlékezik meg: „Minden egy balesettel kezdődött. 1985-benm, amikor Auvers-sur-Oise-on haladtam át, egy részeg sofőr belém hajtott és súlyosan megsebesített. A két hónap alatt, amíg felépülésem tartott, megtudtam, hogy az eset az előtt a ház előtt történt, ahol Van Gogh élete utolsó hetven napját töltötte a Ravoux fogadóban. Erről a festőről valójában semmit sem tudtam. Belemerültem fivérével, Theóval és barátaival folytatott levelezésébe, követtem útját Párizstól Arles-ig, Saint-Rémy-de-Provence-ig és Auvers-sur-Oise-ig. (…) Az első levélben, amit Van Gogh-tól olvastam, elmondja testvérének, hogy Auvers-sur-Oise, ahová megérkezett, „gyönyörűségesen szép”. Később azt írja: „Egy szép napon azt hiszem, módját ejtem, hogy egy kávézóban állítsam ki képeimet.” Ez a mondata mélyen megérintet, mert annyira ellentmond mindig többet akaró társadalmunknak. A művészetek világa gyakran nélkülözi az egyszerűséget; nos, Van Goghnál pontosan az egyszerűséget szeretem. (…) Van Gogh szerénységének tiszteletére elhatároztam, hogy kiállítom festményeit abban a fogadóban, ahol megalkotta remekműveit. Azt is eldöntöttem, hogy megvásárolom a Ravoux fogadót, amely a városházával szemben állt, és ahol hét generáció óta fogadták a vendégeket anélkül, hogy a legcsekélyebb munkálatokat elvégezték volna az épületen.”
Janssens felhagy az üzleti élettel, és 1987-ben újra ellátogat Auvers-be, hogy megnézze a szállodát és Van Gogh szobáját, amely halála óta üresen állt, mert „egy öngyilkos szobáját nem veszik ki”.
Van Gogh szobája
Amikor távozik a helyszínről, megtudja, hogy az épület eladó. A tehetős Janssens megragadja az alkalmat, és megvásárolja a fogadót és hat szomszédos házat. Ezeket felújíttatja, és 1993-ban a nagyközönség számára megnyílik a Van Gogh Intézet, a Ravoux vendégház és „Van Gogh háza”
Dominique Charles Janssens, a Van Gogh Intézet igazgatója meg akarta őrizni annak az épületnek eredeti atmoszféráját, ahol a festő utolsó napjait töltötte: „Filozófiám egyszerű – mondta Janssens – meg kell őrizni a ház szellemét.”
A felújított fogadó
Van Gogh első gyűjteményes kiállítása egy kávézóban
Van Gogh 1887-ben, párizsi tartózkodása alatt ha nem is önállóan, de már kiállította képeit egy kávéházban. Ebben az évben Gauguinnel és más festőkkel gyakran látogatott el a Montmartre szívében, a művészek és az éjszakai élet negyedében, boulevard Clichyn lévő Le Tambourin nevű kávéházba, amelynek tulajdonosa egy bizonyos Agostina Segatori nevű olasz manöken volt. Az alábbi fotón a jobb szélen Gauguin, balról a harmadik Van Gogh. gauche Emile Bernard et à côté d’Antoine, la pipe à la bouche Van Gogh.
Van Gogh barátaival a Montmartre-on
Van Gogh 1887-ben ismeri meg Agostinát, a Tambourinben étkezik, és mivel pénze nincs, csendéletekkel egyenlíti ki számláját, amiket szeretője, Agostina kifüggeszt a falakra. A kávézóban Van Gogh másokkal együtt kiállítja néhány festményét abban a reményben, hogy vevőt is talál rájuk. Sajnos egyetlen képet sem tud eladni. Ezután írja testvérének nem kevés humorral: „Kedves Theóm, Párizsban mindig reméltem, hogy egy kávéházban lesz egy kiállítótermem, és tudod, hogy ebből nem lett semmi. A Tambourinben rendezett kiállításom ugyan eléggé hatott Anquetinre és Bernard-ra, de amúgy szép kis kudarc volt. A második kiállításom a boulevard Clichyn már nem okozott akkora csalódást. Bernard eladta első festményét, Anquetin eladott egy tanulmányt, én meg elcseréltem egy képemet Gauguinnel. Mindnyájan kaptunk valamit.”
Van Gogh egyik levele Theóhoz
Illusztráció: ‘Vincent’ (La Chaise de Vincent)
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: Kellene a szíved iránytűnknek →
Széles Klára kilencven éves! →
Komáromi Gabriella: Esterházy Péter mondatai (Egy kékharisnya feljegyzései halálának 10. évfordulóján)* →
