Gál Csaba: SZENTJÁNOSBOGARAK (versek)
•
EGYSZER BELÉPHETSZ
Lehet, hogy egyszer beléphetsz
a házba, amit képzeletben
felépítettél. Nem található
sehol a földön, rákeresel,
és nincsenek GPS koordinátái.
Ha a kertjében jársz,
mindenhol jártál,
mégsem derül ki, hogy
közelebb vagy messzebb
vagy a látóhatárnál.
Lassan besötétedik.
Egyenes fénysávok szelik át
a teret, lépcsőkorlátok,
biztonsági lámpák és jótevők
előzik meg a baleseteket.
Este szertartások folynak.
A takarítás mozzanatainak rendje
felsöpréssel veszi kezdetét,
vegyszeres felmosással ér véget
mindennapi megtisztulása a folyosóknak.
A templomokat, a testeket
fali lámpa fénye világítja meg
hátulról, csak a sziluettjük
rajzolódik ki az ablakokban,
megkülönböztetni őket nem segít.
Végül az éjszaka fekete árkaiba
hullanak kivehetetlen tárgyak.
Homogén minden, a másnap
ígéretétől semmiben
nem különbözik a másnap.
HEGYMENET
Már csak ritkán vagyok a hegyen,
hallok felesleges beszédeket
errefelé, nagy itt a nyüzsgés,
piaci napokon a tömeg.
Elhomályosul az emléke annak,
hogy mit mondtál a szélzúgásban.
Arcodat keresem, olykor látni
vélem óriásplakátokon.
Mindennap meg akarnak győzni
arról, hogy a hegy illúzió,
aki elindult, egy sem tért vissza,
wellness hétvégére menjek inkább.
Kellemes ünnepeket kíván
egymásnak mindenki, mosolyogva
megkezdődnek az árverések,
tabu a behajtani tilos.
Már csak ritkán vagyok a hegyen,
valamikor vissza fogok térni,
ott ülök majd a zúgó szélben
végignézem a megdicsőülést.
IMA FELEJTÉSÉRT
csak a felejtés fövenye
állítja meg a fájdalom
tengerét mennyi éjszaka
jön még miért sötét az ég
ha milliárdnyi csillagok
ragyogják be a világot
a nap sem legyőzhetetlen
hajnali háztetőkre néző
ablakban esőről álmodok
kánikulában szenvedő
virágok izzadnak illatot
orgonahangú örvénylés
a porból feltámadás
születik komolyzene szól
lekottázni hangjegyeit
most csak ez a feladat
csak erre koncentrálni
csak ez sikerüljön jól
SZENTJÁNOSBOGARAK
I. NEM RAJTAD MÚLIK
Végül a város fénye és
néhány szentjánosbogáré,
a Föld sötét oldalának
elsivatagosodását
megállítja majd. Nem rajtad
múlik. Szűnik a sötétség.
II. RAJTAD MÚLIK
Bárhogy világít a város,
kevés az éjszaka ellen.
Szentjánosbogarak fénye
tükröződik a szemedben.
Rajtad múlik, hogy behunyod
vagy nyitva tartod hajnalig.
Illusztráció: K. Kiyochika
Ezek is érdekelhetik!
Bánfai Zsolt: Távolodás, Összekoccan →
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
