Gelesz Andrea: Megnyílik a fellegajtó
Lovász Irén Gyógyító hang c. lemezbemutató koncertjéről
(Művészetek Palotája, 2023. október 8.)
Térben, időben hatalmas távlatokat nyit az e világi léten is túlmutató koncert. Megnyílik a „fellegajtó”, a múlt és jelen asszonyainak, lányainak hangja együtt visszhangzik a koncertteremben.
A művész médiumként, szinte varázslóként kommunikál a földöntúli hatalommal. A szakrális kommunikációt lehetővé tevő híd, létra a művészi tehetség és az általa születő zene.
Lovász Irén és virtuóz művésztársai (Takács Dorina, Lukács Miklós, Horváth Kornél, Lantos Zoltán, Ágoston Béla, Mizsei Zoltán, Pintér Ágnes, Keönch László Farkas) hangzásban, ritmikailag és gondolatilag is tökéletesen összehangolt alkotást hoztak létre. Szinte minden népdal ismerős, mégis új értelmezési lehetőséget is kínál.
A Gyógyító hangok lemezsorozat visszatérő elemei úgy változnak, ahogy az emberi lélek. Érnek, nemesednek, egy új szűrőn keresztül kerülnek mindig más megvilágításba. Mindez úgy formálódik, hogy közben az örök nőiség, az énekhang ragyogása nem veszít fényéből.
A világzenében keveredő különböző zenei stílusok és a tradicionális, archaikus népdalok egyedi szintézise születik. A koncert egyben nyitás a fiatalabb generáció, az állandóan új lehetőséget nyújtó, modern hangtechnikai eszközök felé is.
Nemcsak zenei, filozófiai értelemben is kerek egészet sugall, az emberi lét egységét. Időnként gyógyító meditációként hat, mint egy jógagyakorlat, melynek során vizualizáljuk belső történéseinket.
Az „Ég szülte Földet” kezdetű archaikus imádság, mint egy mantra, egyensúlyt sugároz. Ez különleges aktualitással és megtartó erővel bír ebben a kibillent, háborúk dúlta világban. A keretként ölelő, oltalmat adó és kérő templomi áhítat pedig határainkon innen és túl is megszólítja azt, aki nyitott arra, hogy meghallja az igét.
A fotókat készítette: Posztós János (MÜPA)
Illusztráció: fh. fotó: Posztós János (MÜPA)
Ezek is érdekelhetik!
Tóth Attila: Hang és fény* →
Tárnok Attila: Snétberger Ferenc két régi koncertje →
Baji Lázár Imre: Áldás és könyörgés – megénekelt léttételek* →
