Benkő Ildikó: Borbély Szilárd halálára*
*Ötvenévesen ezen a napon
„rúgta ki maga alól az életet”
kortárs irodalmunk kivételes tehetségű
és jelentőségű alkotója – Borbély Szilárd.
szerelmes
fiacskám
édes
örömem
tetted
fölvágta
lelkemet
is
tövis
csalán
vándora
kínjaid
gyönyörű
labirintusába
a szörny
pofájába
tested
rothadásba
azt hittem
fonalam leszel
de én lettem
itt hagyott
elveszett
vércsík
utánad
belep a por
a bestia
körme
cicaként
a
satnya
gombolyaggal
testemmel
megfosztottál
jeltestedtől
magad
jelentésedtől
szétestél
jelre
kínra
bomlásra
nem engedted el
amit vétettek
szabadság
rút
holtvagányai
Isten bocsássa meg
nekik
nekem
neked
a démon
drága téged is
holtaiddal rántott
jaj hogy el
őt
engedted
komoly égő
szemmel nézett
ölelt
belőled
te
nem
érezted
tanú
áldozat
mégis
csak
a
bestiával
birkóztál
kínba
zsibbadtan
ó én édes
uracskám
hittem
fonalam leszel
de én lettem
itt hagyott
elveszett
szemfedőt varrok
anyád helyett
könnypatak
utánad
szerelmes
fiacskám
ezek
csak
rothadt
darabok
mert
nincs
szám
feslik
ez
a
szöveg
mert
nem
vagy
itt
hogy
össze
tart
s
d
Illusztráció: fd. Borbély-emlékkő, Békás-tó
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: A TŰ FOKA (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: lassan három →
Hegyi Botos Attila: SÉTÁLÓ APOLLÓN (lírai dolgozat Észak-Illyricumtól Kelet-Aegeicumig) →
