Molnár József: Sárkány, Visszatérő (versek)
Sárkány
Akkoriban gőzmozdonyok jártak
lassan elindulva ütemesen gyorsítva
füst és gőzködben úszva
mintha a mesékből bújtak volna elő
mint egy vastüdővel lélegző fekete sárkány
ki szenet dob a szájába
és nagy tüzeket fúj az égre
pár csillag félreugrik előle
néhánynak zuhanása hallik
A sínen alig fér el e szuszogó szörny
gyermekek sorfala kíséri
integetnek feléje
felkocog a lassú dombra
zuhan lefelé mint fékje vesztett
óriás teste beborítja a felhőket
Visszatérő
Visszatérő fiatalságommal utazom
szótlanság beszél helyettünk
„Ó, be szép volt!” utakon haladunk
emlékeink időkapukon nyílnak
tükörként belenézek szemembe
te megtartasz erős válladon
pezsgő ereidben lüktet az akarat
most egy üveggömbön egyensúlyozol
máskor egy üvöltő rétből szaladsz
robogó patakokkal versenyt futunk
felidézzük őseink nevetését
nem tudom, hányadik életemben voltam te
egymáshoz hangolt házakat ugrunk át
üres bombatölcséreken rohanunk
felrobbanó lelkiismeret-szilánkok
múltunk tettei aszott ágon lógnak
most egy lánnyal ismerkedünk
a legjobb barátunkkal csal meg
több vakvágány a következő állomás
félelmek barlangjában tapogatunk
zuhanó szakadék az idő
fiatalságunk tolókocsija kisiklik
Illusztráció: „sárkány”
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
