Rácz Gáspár: Dematerializáció, Párkák (versek)
Dematerializáció
Elhagyja a harag a szervezetem.
Visszanéz rám a képem, s beleordít az arcomba.
A pirkadat és a négyes villamos vörös állomásán
Inkább bedugom a fülem,
Hogy tompítsa a város zaját.
Évszázadok alatt erre lett jó a zene.
De mindez nem elég.
Ahhoz, hogy lerúghassam az előítélet csizmáját,
Ahhoz el kell hagynom a várost.
S ha távoznék,
Angolosan távoznék, szó nélkül.
S ha lerúgnám csizmámat,
Úgy tenném, mint egy kiadós lovaglás után.
Aztán ha elhagytam, lerúgtam,
Majd néhanapján holt költők szavait eszem,
Mint frissen szüretelt gyümölcsöt.
A városban a pénz gyümölcs,
S a város a labirintus.
A város egy labirintus,
S nincs belőle kiút.
Nincs belőle kiút.
*
Párkák
Fonalat gombolyítok, gyengéd fonalat
Hekaté környékez, megáll, s ott marad.
Érdes-rücskös ujjával torkomat ragadja.
S szisszen a számba szájával:
Maradhatsz.
Te itt jól vagy.
Ezek is érdekelhetik!
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
