Aranyszegek (Fellinger Károly versei)
*
Aranyszegek
/ P. D. -nek /
Vontatóhajóról nézel és titkos
jeleket küldesz, nem fogom fel, csak a
ruhámat fogja be a tenyered hi-
ánya, mivel szedjelek ki belőle?
*
Körkörösen
Templomodban, karjukon gyászszalaggal
várnak a szentek. Az eredendően
rozsdás szög választhat, arannyá válik
vagy fellélegezhet attól, hogy nincsen
visszaút. Az igazság versenyfutás.
A szabadság az, hogy nincs vége soha
semminek, legalábbis körkörösen.
Tudtodon kívül lépj közel az Úrhoz.
*
A lényeg
A lényeg pontos, maradéktalanul
elképzelhető, de ha kinyitjuk a
szemünk, már nincs mindenütt, otthon, jelen,
alkalmazkodik hozzánk, nem lépi át
a valóság porcelán kerítését,
lövészárok a verssorok között, vagy
hegyes szúrótorony a buborékban,
amit szappanos vízből fúj az Isten.
*
Szótlan, szófogadó
/ Persányi Norinának /
Szótlan, szófogadó vagyok, megírom
az ellentmondások könyvét, akkor jut
az ég tudomására, ha árnyékom
összedörzsölődik testemmel, nyomot
hagyva rajta, anyajegyet, meggyújtva
a nyomdából épp kikerülő összes
példányt, igazi tábortűz lobog, rá-
rakom a feldarabolt fát, nélküle
nem látni az erdőt, fában meglazult
szeg vagyok, a történelemtanárok
versenyeznek, melyikük húzhatna ki,
kalapálhat egyenesre, járatlan
úton csupasz lábnyomom lett a titok.
*
Viráglakó karolópók
/ Pomázi Adélnak /
Viráglakó karolópók vagy, nem szősz
te hálót, csak biztosító kötelet,
hátrafelé, oldalra is tudsz mászni,
futni, mint a tarisznyarákok, arany-
vesszőn vagy margarétán ülve nappal,
lesből támadsz, vadászol meghatódva,
sárgává, fehérré, biztos halványzöld
színűvé változol tökéletesen,
beleolvadva a mély virágzatba,
mégis inkább olyan, most felfedezett
karolópók szeretnél lenni, amely
az UV-sugárzásban kéken ragyog.
*
Boltív
Te Szent Kleofás! Kihallatszik az égi
csöndből, csönd csöndet követ, a másik csönd az
első nyomában jár, sietve lelépi
cipője sarkát, pedig hol volna neki.
A lapos Föld szélén már lábat lógatva
fontoskodik az elmúlás, belebámul
a nagyvilágba, minden toronymagasról
hiányzik, lám, kirámolt tükör a forma.
Ezek is érdekelhetik!
Egy kertből, mely kimondhatatlan messzi van (Veszelka Attila versei) →
Számvetés (Szabó-Szettele Katinka versei) →
Janáky Marianna: Mérges látomások (Könyvvers – Bánfai Zsolt: Terra) →
