Oláh András: Tilalom (versek)
tilalomösvényen
Becsky Sándor főjegyző emlékére (1)
feketül a templom – megszállták a vének –
messzi háborúból hív haza az ének
hiába kapaszkodsz vagonok tetején
gyalogolsz napokig jószívek kenyerén
mire megérkezel eltorzul a világ
apád koporsóból öleli a fiát
megszürkült anyád is – szótlanul toporog –
esténként a húgod Jánosáért zokog
tilalomösvényen csak bánatot talált
kévék közt bujkálva ápolja a halált
könnyekbe gyűrt napok fojtják az ünnepet
árván lett gyermekét kinek is szülte meg
torlasz nőtt a szívbe – fájdalommal szisszent –
hiába tolakszol nem éred el Istent
egyensúlyhiányos hírekből megtudod
minden reményetek szakadékba bukott
csönd lett a mezőn is megszűnt a tücsökzaj
átvette helyét a gyász és az üszök-jaj
fekete zászlóval indult az a nyár is
hamuból gyúrattál kármentő oázist
nem bíztál semmit a véletlen kezére
– ha rajtakapnak is azt mondod megérte –
megszöktetett múltból loptad ki a gyógyírt
lemetszett álmokból kovácsolva jó hírt
színház lett a falu – véled színészkedett –
szerezve egy új átírt ítéletet
bomlanak a kévék nevet a kaszaél
hazudjon igazat mindenki aki él
elherdált papírok csúszó emlékezet
szemet huny Isten is – szorít egy kis helyet:
nem minden hazugság szívében van méreg
dacol a hűség s a megszaggatott lélek
ködbe szúrt szavak
csatát veszítettél: üldöznek a számok
múltbéli könnyekért tőled szednek vámot
üres poharakkal telítve az asztal
sivár a pillanat – senki sem marasztal –
szomorújáték ez: sebeket nem gyógyít
álságba bújt önzés hazudja hogy jó így
akad aki köpenyt és színt gyakran váltott
s figyelte hogy melyik zászló alatt álltok
hosszú rögös úton láttál elég férget
ne bolygasd a múltat ha jövőd a mérleg
Úr angyala beteg – nincs ki alászálljon –
szúette kereszted kint kushad a gáton
valamit elfelejtettem
a visszapillantótükörből
figyeltem csenevész alakjukat
míg el nem fogytak egészen
kezem a sebességváltóra dermedt
agyam az aszfalton visszatükröződő
időtlenséget pásztázta lázasan
de csak a torkomba száradt szavak
nyugtalanító fájdalmára leltem
igen valamit elfelejtettem
ami fontos lett volna fontosabb
mint az elhagyott kulcscsomó
a zárakat lecserélheti az ember
de a hézagok a szívben ha betöltetlenek
nincs kárpótlás nincs korrekció mert az
elmulasztott pillanat nem helyettesíthető
a kocsi falta a kilométereket
magához ölelt a végtelen – de éreztem
könnyek nélkül úgysem lehet
(1) Egy kegyes hazugsággal Becsky Sándor főjegyző mentette meg Vállaj községet attól, hogy a határok kijelölésekor trianoni szerződés értelmében Romániához csatolják
Oláh András a 2020-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: Hallgatás (fh. E. James of Magritte)
Ezek is érdekelhetik!
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
B. Tóth Klára: Lajos királ imája →
