Napút-köszöntők (63.)
Deák Éva
Prágai Tamás és a Napút
Tamás irodalmi munkásságának kezdetétől szorosan kapcsolódott a Napúthoz és annak szerkesztőihez. Az ő javaslatára kapta a „Napút” nevet az induló folyóirat, amelynek kialakításában, felépítésében az első napoktól részt vett. A szerkesztőségben folyó alkotó műhelymunka, valamint a közös utazások határon belüli és határon túli Napút-estekre elmélyítették, még szorosabbá tették szerkesztőtársaihoz fűződő barátságát.
A Napút 2011. nyarán különszámot adott ki Zalán Tibor 57. és Prágai Tamás 43. születésnapja alkalmából, majd 2015-ben, Tamás drámaian korai halála után a szerkesztőség egy teljes számot szentelt szeretett társuknak és emlékezetes emlékesten búcsúzott tőle. Neve azóta is örökös szerkesztőként szerepel a folyóirat impresszumában. Hét könyvének kiadója a Napkút-műhely.
Tamás haláláig szerkesztette a Napút versrovatát, és segítette számos fiatal költő és író indulását. Halálát követően erre is emlékezve és nevét megörökítve alapította Szondi György főszerkesztő a Prágai Tamás-díjat, amely évente pályakezdő alkotó első kötetének megjelenését támogatja.
Tamás otthon érezte magát mindig a folyóirat szerkesztői között; jó érzés volt ezt tudni, és jó érzés most tapasztalni, hogy Szondi György múlhatatlanul ápolja életművét s emlékét tovább. (Munkásságáról monográfia készül, idén meg is jelenik a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában Zsávolya Zoltán több éves kutató-elemző összegezése.)
A család nevében köszönjük.
Deres Péter
Volt van
Dehogy szűnik meg! Miért szűnne meg? Ott van a szövegekben, a képekben, a papírszagban, a szagtalan monitorokban, a lekésések miatti dühben és a “majd legközelebb”-fogadkozásokban. A derékfájásban és a szemromlásban. Az első közlésekben és az utolsó közlésekben. Az elfelejtettek és a felfedezettek nevében. A poros, mégis barátságos raktárakban. (Hiszen barátunk a por. Voltunk, vagyunk, leszünk. Belőle, benne, bele.) Dehogy szűnik meg! Ott van a gyors dumákban, a lassabb elmélkedésekben, az emlékezetben. A “nincs”-ben és a “de lesz”-ben. Az “azért is”-ben. A “most kicsit így, ilyen lett”-ben. A be- és elköszönésben. A köszönetben. S ami több: a hálában. A “mindigderűvel”-ekben.
Sokan le fogják írni még ezt a szót. Ezt az utolsót. Szondi Gyuri teremtette. Ezt is.
Illusztráció: Napút-köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Novák Valentin: A Tunyát ne hagyjátok rám!* →
Dóczi Székely Gábor: ÚJABB SZENTENCIÁK →
Bene Zoltán: Vonatutak →
