Szirony Brigitta: Otthon (két vers)
*
Otthon
Haza akarok menni, ahol nyári
reggeleken a bútorok hűvöset
lehelnek az üres nappaliba, és hajnali
lángos illatú a konyhai órakattogás.
Ahol anyám csoszogása hallik a
betonon, füvet morzsol egy papucs
talpa és földszagú a locsolt kert.
A minden-rendben-van érzete, a
percek közé simuló boldogság
oldalog most lábaink között,
akárcsak egy macska
hazaérkeztedtől üdvözöl örömében,
hogy vedd fel öledbe, és simogasd,
simogasd, hol voltál?
REM fázis
Bogarak, madarak, elektromosság,
a sötétbe ölelt bútorok közt
homlokom fölött lebegsz és
álmatlanná mosod éjjeli óráimat.
Félek tőled, menekülnék,
nagyjából emlékszem rád,
de testem izmai közé feszült ideg súgja igazi jelenléted.
Eltervezem, sorra veszem és elrendezem dolgaim.
E rendben próbálok kiutat találni
ebből a megfoghatatlan hánykolódásból,
de érzem, hogy a szigor
csak hangosabbá dúlja bennem
a magára hagyott gyermeket.
Tüdőm elég erős már,
megtanultam a leckét,
engedj magadhoz végre közel, Isten.
Szirony Brigitta a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: A nyár utolsó napja (P. Corfield)
Ezek is érdekelhetik!
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
