Füleki Gábor: Az első emlék
Azt hittem, az Visonta,
ahol anya dolgozik,
sokszor lestem szorongva,
hogy mikor érkezik.
Az voltam, aki vagyok,
a szőlőt fent figyelve;
két betonkád látszott ott,
kút, vélte az elme.
Szőlőhegy, mint Visonta,
az Izzógyár egyben,
édesanya felvitt oda,
oldallépcsőn mentem,
s hombárok sitt-gaz kupacán
aranyfonalat leltem.
Illusztráció: Füleki Gábor (Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele, 2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
