Magyar Miklós: A »Renoir – A festő és modelljei« – kiállítás margójára
•
Jeanne Samary, aki nem akart Renoir modellje lenni
(Jeanne Samary. Nadar fotója)
A Szépművészeti Múzeumban látható kiállításon Renoir modelljei között szerepel Jeanne Samary, aki azonnal lenyűgözte a festőt, amikor a Montmartre híres mulatójában, a Moulin de la Galette-ben találkoztak.
Léonie Pauline Jeanne Samary 1857. március 4-én művész családban született Párizs 3. kerületében. Apja, Louis-Jacques Samary a Párizsi Opera csellistája volt. Jeanne 1871-ben, tizennégy éves korában iratkozott be a párizsi Konzervatóriumba, ahol tizennyolc évesen első díjat nyert. Első szerepét 1874. augusztus 24-én a Comédie-Française-ben, Molière Tartuffe-jében játszotta.
(Moulin de la Galette Renoir korában)
A tizenhat éves Jeanne szüleivel minden vasárnap délután a Moulin de la Galette-ben szórakozott. Az anya vigyázott lányaira, Jeanne-ra és szintén csinos húgára, Estelle-re. Renoirnak, akit magával ragadott a fiatal lány szépsége, nem sikerült rávennie Jeanne-t, hogy modellt álljon neki. Úgy döntött, a szülőket környékezi meg. Ajándék az apának, bókok az anyának és virágcsokrok a lányoknak. Sok rábeszéléssel sikerült a mamát meggyőznie, de Jeanne továbbra is ellenállt, anélkül, hogy okát adta volna tartózkodásának. Az anya a kezébe vette a lány irányítását és elvitte a festő Cortot utcai műtermébe. Ő maga minden alkalommal ott volt és felügyelt lányára. Renoir így emlékszik vissza ezekre a szeánszokra: „az anyja mániásan sütötte az aprósüteményeket, amiket én befaltam, miközben Jeanne-t hallgattam, aki nagyon kellemesen csevegett.” Az asszonyt elkápráztatta a nagy kert, de Jeanne duzzogott, nem akart mozdulatlanul maradni. A festőt szórakoztatta a lány viselkedése. Modelljét leültette a gyepre, kikészítette festőállványát, majd miközben dolgozott, hallgatta az anya részletes beszámolóit a család mindennapjairól. Egy idő után Jeanne egyedül ment a festőhöz és egyre inkább feloldódott, olyannyira, hogy elénekelte a zenés kávéházakban hallott dalokat.
(Louise Abbema: Jeanne Samary portréja)
1877 és 1881 között Renoir egy tucatnyi képet fest róla. Három évnyi modellkedés után Jeanne Samary mégis elhagyja Renoirt, mert úgy véli, hogy az akadémikus festők képeit a kritika és a közönség kedvezőbben fogadja, és többek közt Ferdinand Humbert és Louise Abbema modellje lesz. Ez utóbbi 1879-ben festette meg Jeanne Samary portréját, ami ma a párizsi Carnavalet múzeumban látható. A festmény stílusában teljesen más, mint Renoir portréi, de Jeanne nem tudhatta, hogy az utókor az impresszionista mester képei miatt fog rá emlékezni.
Jeanne Samary Renoir vásznain
1876-ban készült róla a kertben a Hinta című kép. Jeanne egy hintán áll, körülötte Renoir barátai láthatók. A feltételezések szerint a háttal álló alak, aki a lányt nézi, a művészettörténész Georges Rivière, a fának támaszkodó férfi pedig a festő Norbert Goeneutte. A festmény Renoir másik hússzal 1877-ben bemutatta az impresszionisták harmadik kiállításán. Akkor a kritikusok fanyalogtak, ma Renoir egyik leghíresebb alkotása.
Émile Zola, aki elsőként védte meg az ellenséges kritikáktól Renoir 1868-ban kiállított Lise napernyővel című festményét, az 1877-ben írt Szerelem című regényében megörökítette a hintázó lányt: Jeanne nagyon szeretett hintázni. Úgy érzi magát ilyenkor, mondá, mintha madár volna. Az arczába csapó széláram, a repülő mozdulat, a folytonos fel és leszállás oly kellemes érzelmet kelt benne, mintha csak a felhőkbe szállna föl. Csakhogy mindig rossz vége volt. Egyszer aléltan a hinta kötelébe kapaszkodva, tágra nyilt szemmel az ürbe meredve találták, máskor meg mereven, mint a mellbe lőtt fecske bukott le a hintáról. − Ó mama! kérte, csak egy kissé, csak egy piczikét! Anyja, hogy nyugta legyen, végre ráültette a hintára. A gyermek sugárzott, az élvezet megremegtette kis testét. És mikor Helén nagyon gyöngén hintázta őt, kiáltá: − Erősebben, erősebben! De Helén, nem hederitett rá. Nem eresztette el a kötelet. És ő maga is nekihevült, arcza kipirult, a lökések melyekkel a hintát lóditotta, őt magát is mozgásba hozták.” (Andor Imre fordítása)
(Renoir: A hinta)
A Szépművészeti Múzeum mostani kiállításán is látható kép biztosítási értéke húszmilliárd forint.
(Megérkezett a Hinta a Renoir-kiállításra)
Jeanne Samary Renoir egyik leghíresebb festményén, az 1876-ban készült Bál a Moulin de la Galette-ben címűn is szerepel. Renoir a Cortot utca 12-ben (a mai Montmartre Múzeum) bérelt egy szerény műtermet. Nem zavarta, hogy a ház lepusztult állapotban volt, mivel ragyogó kilátás nyílt Párizsra. Innen járt el a neves mulatóhoz, a Moulin de la Galette-hez, hogy megfesse képét. Mivel festőbarátaival többször voltak vendégei a Galette-nek, festményén megörökítette őket is. A kép jobb oldalán Georges Rivière ül szalmakalappal a fején, Norbert Gœneutte és Franc Lamy társaságában. Középen Jeanne áll, a padon ülő húga, Estelle vállát fogva. A táncosok Henri Gervex, Paul L’hote, Frédéric Cordey és Eugène-Pierre Lestringuez. A szinte a föld felett lebegő táncospár kiemelkedik a tömegből. A hölgy Margot, Renoir modellje és szeretője, partnere egy spanyol származású festő, Pedro Vidal de Solarès y Gardenas. A nagy méretű festmény kivitelezésében Renoirnak barátai is segítettek, ugyanis a Cortot utcai műteremből minden nap el kellett vinniük a Moulin-be, mivel a helyszínen festette Renoir a képet. Ez nem volt mindig egyszerű, mert ha fújt a szél, csaknem kirepült a készülő mű a barátok kezéből.
(Renoir: Bál a Moulin de la Galette-ben)
Az Álmodozás vagy Jeanne Samary portréja című festmény 1877-ből származik. Jeanne egy zöld és kék dekoltált ruhában, vállpántján egy virággal pózol álmodozó tekintettel, állát bal kezére támasztva. Az impresszionisták harmadik kiállításán szereplő kép nem nyerte el a kritikusok tetszését.
(Renoir: Álmodozás vagy Jeanne Samary portréja)
Ez után, 1878-ban festette meg Renoir Jeanne állóképét. A lány minden reggel korán érkezett elegáns rózsaszín ruhájában a festő műtermébe. Renoir vallomása szerint még sohasem festett modellt nagyobb örömmel. A szépsége teljében lévő lány arcáról azt mondta, hogy „olyan, mint a napsugár”.
(Renoir: Jeanne Samary állóképe)
1880 őszén Renoir Chatou-ban tartózkodik Alphonse Fournese 1880-ban, a festői kisvárosban megnyitott vendéglőjében. Fournaise hajókat is adott bérbe, és Párizsból özönlöttek a vendégek a kedvelt pihenőhelyre. Renoir innen írja barátjának, Paul Bérard-nak: „Egy képet csinálok az evezősökről, ami már rég óta nem hagy nyugton.”
Jeanne Samary az 1881-ben elkezdett és 1882-ben befejezett Déjeuner des canotiers című festményen csak a háttérben, de szerepel. A kép címével a magyar fordítók bajban vannak. Szinte minden elemző az Evezősök reggelije címet adja a képnek. Szótárilag el is fogadható a cím, hiszen a ’déjeuner’ a franciában ’ebédet’ és ’reggelit’ is jelent (igaz, hogy a reggelit általában a ’petit déjeuner’ jelenti). Ám elég ránézni a festményre, hogy ne a reggelire, hanem az ebédre gondoljunk. Mélytányér, három üveg vörösbor, szőlő aligha vallanak egy reggelire. Az is lehet, hogy Édouard Manet 1863-ban festett Déjeuner sur l’herbe című festményének helyes magyar fordítása: Reggeli a szabadban is befolyásolta a címadókat. Manet képén gyümölcsök, kenyér, egy felfordított gyümölcsös kosár látható. Ráadásul a kép eredeti címe Petit déjeuner dans le vert (Reggeli a zöldben) volt. Maradjunk az Evezősök ebédje címnél. A festmény előterében a bal oldalon Aline Charigot, Renoir későbbi felesége ül kutyájával, mögötte Alphonse Fournese, a ház tulajdonosának fia, a korlátra támaszkodva nővére, Alphonsine Fournaise Raoul Barbier báróra néz. Velük szemben lovaglóülésben az impresszionista festők későbbi mecénása, Renoir festőbarátja ül és a feléje forduló Ellen Andrée színésznőt hallgatja. Föléjük hajolva Adrien Maggiolo, a La France nouvelle újság igazgatója. A kép jobb felső sarkában Paul L’hote és Eugène-Pierre Lestringuez festők Jeanne Samaryt szórakoztatják, aki szemmel láthatólag nem figyel arra, amit mondanak, mert befogja a fülét. Ha ezen a képen Jeanne nem is kerül az előtérbe, az kiderül, hogy a festő ragaszkodott modelljéhez, és elvitte Jeanne-t is barátaival a Fournese házba.
(Renoir: Evezősök ebédje)
(Jeanne. Részlet az Evezősök ebédjéből)
A festmény a Phillips Collection, Modern Művészeti Múzeum tulajdonában van. A tulajdonos, Duncan Phillips azt mondta a képről, hogy „a világ egyik legnagyobb remekműve”, és hogy „az emberek kilométerek millióit teszik majd meg, hogy megcsodálhassák.”
1882-ben Jeanne Samary feleségül ment Paul Lagarde-hoz, akinek három gyermeket szült. 1890. szeptember 18-án halt meg tífuszban. Sírja Passy temetőjében van.
(Jeanne Samary síremléke)
A Renoir-kiállítás január 7-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban. Ne mulasszák el!
Illusztráció: A festő és modelljei-kiállítás a Szépművészetiben
Ezek is érdekelhetik!
Szabó Ildikó: Az élet forrása →
Fodor Miklós lírai jegyzete Zöldy Pál Mag álma virág c. kötetéről* →
Horváth Tibor: „Akik szomjúhozták az igazságot” (A polgár-államférfi eszménye az ókori Rómától a modern Uruguayig) →
