Hidasi Hegedűs Gyöngyi: a látás árterén
(a tiszakécskei templomablakra)
az árnyékolás paravánjától
átlátszatlan ablak
fehér, mint a bontatlan fal.
a látás árterén
nézhetnék-e másfelé?
tél van, minden mélység és magaslat
szemmagasságban.
nincs fénykerülés a hunyt szemű
imákban.
a napról, mint időmértékről leválva,
jönnek rajokban repülő árnyak.
mintha
a madarak a
gyökerek mélyéből
is felszállhatnának.
mintha
az avar még
feltámadna lombmagasságban
– mint valami köztes lény –
ne az anyát, a magzatot kérdezd,
van-e háborítatlan születés.
*
ne hidd, hogy korán ment el.
csak halálában is tudja
a kivonulási rendet:
legelöl a palástosok mennek.
Illusztráció: a szerző fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
