Radnai István: röppenő pipacsok (versek)
*
a valóság szelétől
percek maradnak töredékek morzsák
fáradt mint holtág egykori gyerek
a láthatár remények messzi voltát
bíbor sugárral színesíti meg
ne szaladj hányszor mondták most a botján
támaszkodva időnként kesereg
múló idő rombol suttogják botrány
már meszesednek az ütőerek
kiskapura játszom gáncsol az élet
látogatnak az álom felriad
heverek ébren míg a hajnal éled
örömmel amit tőlem elvitat
ha szél vinné el a tetőket s házam
szerelmet űzne tőlem a magány
a csillagok kopogtatnának nálam
siet vagy lomha az idő talány
öreg vagyok megértem kétes békét
ellenség vagy barát kiderül végképp
*
szög fok eltérés
mire kinyitom a számat a fogam
elől kiúszik bolygó hollandi
sajka a hullámokon átok fogan
az égen halott sirály suhanni
készül rózsaszín hallal a csőrében
sarlóz a hold elfúl az égi gaz
mögötte már a kétséges űr ében
levegőt szeltem karéjjal vigasz
a hold túloldalán lakottnak látszik
rendetlenség kosz szánalmas harcok
vannak ott üvegpaloták és zászlók
füst és mély álom kitakart-arcok
a mély álom merít a csőcseléke alól
melyet mint juhász terel s átkarol
*
röppenő pipacsok
röppenő pipacsok száguldó nyár
dobban a dobban a dobban a szív
sikolt a dallam sikoly az utcakő
hajlik a dereka szirmait szórja
őrült pipacsok dobogó nyár
porzik az utca porzik a szél
tágul a kör libben a pár
hajlik a dereka törik a dereka
ringató ringató kecses a pár
szűkül a kör pezseg a tánc
szédítő párok hajlik a dereka
********– tánc!
*
Ezek is érdekelhetik!
Vörös Viktória: Keresztelő, A volt kert →
Simon Adri: Égjárat →
A Rákospalotai Irodalmi Műhely (RIM) →
