Egy könyv – két kritika

Szatmári Fischer Teréz: Egy fehér felhő (Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025)

Halmai Tamás

Ahol nem vagyunk egyedül

A kötet címe a versanyaghoz illő és méltó: a felhő motívumához – egekre mutató alliterációval – a fehérség toposzát rendeli, az egy határozatlan névelővel pedig szerény-szemérmes habitust jelenít meg. A címadó vers a könyv utolsó megszólalása, ehhez igazodva fajsúlyos és távlatos. A jézusi létprogramot („Az építész azokra gondolt, akik soha nem számítottak senkinek.”) az ítéleti világ elutasítja; a kirekesztettek társaságául azonban – az eszkatológia dimenziójában – Isten szegődik, túlvilági irgalommal („Az elszenderülteket, akik soha nem számítottak senkinek, / fehér ruhába öltöztette, és várost épített nekik / a száműzött építész hamuvá égetett tervrajzai szerint.”).

Az irodalmi jegyzet egésze:

https://www.magyarkurir.hu/kultura/halmai-tamas-szatmari-fischer-terez-verseskoteterol

Csontos Márta

AZ OTTHONTALANSÁG-ÉRZÉS MINT A LÉTHIÁNY RÉMKÉPE

A kis kötet 27 verse olyan élményanyagot tár elénk, mely utal a szerző személyiségének összetettségére. Szatmári Fischer Teréz számos megoldhatatlannak tűnő problémát vet fel elmélkedéseiben, hiszen a való világ alapvetően nyomasztó, egyéni traumatapasztalatok sötétítik. Az Egy fehér felhő alcíme is (Töredékek egy száműzött építész monológjából) sejtet valami sajátos szerzői utalást, bizonyosságot keres ahhoz, hogy mennyire nehezen tudunk belépni értelmezési kísérleteinkben az emberei létezés dimenzióiba…Kioltottam magamban a világ áldott képét, jajdul fel a szerző a Távollétben, amelyben a sehova nem tartozás kínzó érzése keríti hatalmába. Az Édenből való kiüzetést követően így hangzik az utolsó sor félreérthetetlen summázata: A halál nélküli lét veszett el.

A teljes recenzió:

http://ujnautilus.info/az-otthontalansag-erzes-mint-a-lethiany-remkepe