Péntek Róbert: Szavakká vedlő hallgatás

Kedves Vásárlónk!
Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik.
Számlaszámunk:
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány
A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni.
Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni:
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762
Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat.
109 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-56-2
eredeti ár: 1990 Ft
webshop ár:
1 590 Ft + 845 Ft postaköltség
Megrendelés
AJÁNLÓ
„…Nem könnyű befogadni egy ilyen lírai termést, hiszen a nyelvvel való bánásmód és kísérlet olyan szimbólumokat eredményez, melyek kívül esnek a konvencionális nyelvhasználat határain, még akkor is, ha ezek egy része univerzális tudásra utal, de azok mégsem érvényesek ma már az általános emberi szinten.
Péntek Róbert úgy törekszik a kizökkent világ helyreállítására, hogy visszateremti annak szervességét a bölcselet mély kútjából feltörő tapasztalatok kimentésével. Innét kozmikus világérzékelése, innét a természet fenségének csodálata, innét az emberi nagyság iránti tisztelete.”
(Mayer Erzsébet)
KÖTETMUSTRA
Még azt is…
Idegszálaimból fészket fonok konok fejem helyén,
szívem számodra pillanatoktól elcsent gyűjtemény.
Nem zavarlak, elbújok a nadír pontja mögött, ha van ilyen,
s ha szólsz hozzám, zavaromban lesz, hogy még azt is elhiszem.
Ég-kövek
1.
Nincs beszéd, csak örök tátogás,
horogra szül könnyű átkozás,
a mély bolya álmot hízeleg,
lék alatt ki-halva, ébredek.
Képkeretbe fonott hajnalok,
jégcsapba fagyott hőbe házalok,
hattyútalpat csókkal illetek,
aludttej taván köddé szétesek.
2.
Korsóra jár újszülött leány,
csontja gőz, perceket kihány,
kiönti szívét, agyag keszkenőt,
mázában játszom Én a felkenőt.
Görbéket old a kör, mi egyenes.
Hullámzásod vigyázd, összeess!
Szétszalad, mi már összeért,
ajkamon a rés szóba fürödni betért.
3.
Rozsdás szegek fokán baktatok,
barlangjain cseppkövet rakok,
vizel a hegy, vesét esdekel,
ólom álmain bennem ébred, kel.
Láncot von bőröm-ön karom,
ráncom öregnek csöndben átadom,
szakállam úr, űri gyűrűmön,
úját jövőre biztos kinövöm.
4.
Szent a cél, mi helytelen lebeg,
paták szegén ínba révedek,
ónos eső felfelé lehull,
háromlábú szék sörénye ki-gyúl.
Márvány már vén szikrája megáll,
egy ügyes pillantás üstököst kaszál,
eljő ki-ment, szalmám, abrakom,
négybe szelt üveg árnya ablakom.
5.
Kérem a tűt, vakcinák tövét,
móduszt hasít a csőr, lerántja övét.
Húzd, cibáld, nincs üres halmazom!
Mindben tollas a kígyó, nem haszon.
Tartsd a nyakast, akkor nem harap,
sas verseden áll, ki hattyúmba kap,
kiönt a tej, itasd fel egem,
elvem is, magam is benned elvetem.
6.
Sárkánylehelet minden gyertyaszál,
mi hómezőm tengelyébe áll,
tükör keríti pille súlyomat,
függő világom lánca könny, de hat.
Kalaplevéve pendül a hajam,
háromszögelem görbe derekam,
a patikán felfut állatom,
szárnyát sejtem tüzébe láthatom.
7.
Holló csőre metsz aranykaput,
a hídra lép a kezdet, rám nő, befut,
érme virít csilló csatakon,
alagútba Én kinyílhatom.
Penge kunkor feszít egeket,
a búzába elbújok veled,
pelyva vonja szikéink körül,
kint a császár, bár nekünk örül.
8.
Gyufát mossa száraz izgalom,
lángját rögtön magamra csapom,
a rend megül lassú éveken,
a koronákat eggyé szétszedem.
Rókafogban elrepül jövőm,
lepkeháló csonttalanul főm,
a zaklatottság csonka dobbanás,
bár serénység a Föld szívébe ás.
9.
Hátrál a menedék, hintaként hátrál,
elszáll a fészek, gólyaként elszáll,
hallgat a Hold kongó öble, hallgat,
fákat nyit a szó, lakatlan fákat.
Cseresznyevirágon földre süllyedek,
mire leérek, kutyafák, ebek
csonthéjam, bordám felfeszítgetik,
de csírám pereg régi reggelig.
10.
Elhasít, elhasít ezüstös szalag,
összefűz, összefűz, ha megoldottalak,
nyílik, nyílik h-arcom, angyali,
zárj el, zárj el, ha voltam, tegnapi.
Bögre tej, mit adj nekem! Fejed
hegyére felfutnak piros keresztszemek,
két karom el-, más irányba nyúl,
de engem tapint, rajtam át vonul.
11.
Kürtbe halló lehelet fehér,
tutol, hegyén gránátalma ér,
zörög benne gyermekkuncogás,
s gurul gerlepár-turbékolás.
Dió csörög, erre mogyoró,
nem veszejt vesszején folyó,
ipszilont hajt tünde nyelvemen,
ingatagba nyakam lengetem.
12.
Emberré robban pontnyi magzatom,
mákszem életem virággá fagyom,
tűzhányóból éggé tévedek,
több ezerből, Egy a rengeteg,
de lásd, szirtjeim f-oktalan hagyom,
a napraforgót szemembe csalom,
és rontom-bontom a koszmók üstökét,
mikk-makkomból sodrom köldökét.