Kék lélegzetek – Halmai Tamás versei

Kék lélegzetek

Görög sziget. Hellén kori a hullám.
Könnyűségek eltanult egyensúlya:
körvonal nélkül anyagtalan minden.
Fehér szelek közt kék lélegzetek;
pneuma kél, angyalt lehel a falra.
Világosságtól lüktet a világ.
Városállamok serkennek falun.

Dallamban részes

Néha az ember lélek híján ébred,
és egészül dallamban részes hanggal.
Mi lenne a tüdővel ének nélkül?
Lakatlan térfogat a zenétlen test.
Néha a csontok éppen létig érnek,
máskor a bűn csak vétlen vélemény.
Idő ülepszik – tiszta tér marad.

Gondoskodás

A katedrális: olvasat. Körötte
a levegő értelmét szárnyak pedzik.
Fénnyel várandós ligetekben sétálj!
Dalok alanya a feltámadt ember;
de a csöndeké: a feltámadás.
Jel válik ki jelentések közül,
s érzékiszerveket megörököl.

Érzékek tánca

A tudat a test tévképzete volna?
Vagy csak azért, hogy alliteráljon,
hallucinálnak kérdést a szavak?
A beszéd a csönd eszméletvesztése?
Érzékek tánca szít grammatikát?
Szinapszisok népesítenek apszist?
A test a tudat tévképzete volna?

Rögtönzések évada

Mit hall a jazzből egy fűszál, és mit szól
hozzá, hogy sötét rögtönzi a fényt?
Hol ércbe vésett titok a határ,
a találkozás eleven vigasz.
Identitások közt katarzis lüktet.
Milyen vokális az elriadt éjfél!
Megköszöni a tapsot angyalunk.

Negyedhangok

Bárminél csak a zene mindenebb.
A bűnre érett ember negyedhangok
kiútvesztőjében eldudorászgat
szörnyek ellen, de dúdolnak a szörnyek
vele – így érte. Bárminél csak a
minden zenébb. Megtartó tartomány:
beér, amivel beérem. S nincs kotta.