PÓLUSOK, KÖZTES NINCS (Halmosi Sándor versei)

HOLOTT SEBESEDIK

A némaságodba illat költözik, határjárók
kerülik bennem a birtokon belülit.
Szállóvendégektől hangos a rádgondolás.
Hódoltsági területen élsz, önfegyelemre
tanít a kettős adóztatás és kellő szerénységre.
Két pogány közt egész nemzedéked.
Egyebed közt egy néma kiált.

PÓLUSOK, KÖZTES NINCS

Nem nadragulya, azték gyömbéres kávé
nemalvásra, írod, s méghogy parainesis,
jobbnál jobbat csak a rossz szülhet
s annak tagadása, s a nem alvó tudat,
hogy holnap újrakezdheted, a nélküle
nélküledre ül, az újraszülés mindig másra,
hiába hogy tolod vagy nem tolod, a súlyod
lenget át a mába, s kedves Ovidiusod.
Ki otthagyta a tengert, az örök városra
vár. Ki megérkezik oda, örökében marad.

RONTOTT EPIGRAMMA

Én az idő vagyok.
Az időmértéket másokra hagyom.

VERS EMOJI NÉLKÜL

Mert a szép dolgok fájnak a legjobban.
Nagy misztérium, ami a szájban történik.
A kedves szájban még nagyobb.
Születésed előttről tudod. Harmadjára
cserélik a szenet. Folyómat eltorlaszolták.
Az utolsót parazsanként kapod.

JADE KÚTJA

A Jade kútjából már sokan ittak, sokan
maradtak mégis szomjasak. Mert elapad,
ha húzzák, s megáradnak, kik megtartják
*****magukat.
Szerethető az elhajló világ is. Kéznél van.
És pusztában keres az okos szerető.

HÉT NAPJA

Hét napja nem beszéltünk hét örökkévalóság
óta nem érintették meg egymást angyalaink
akik pedig mindig közelségre vágynak
megérinteni hagyni a csodát gondolattal
szóval cselekedettel és szerelmetes
mulasztásokkal legfőképp kimondtam
látod és ki fogom mondani minden
mulasztás és a mulasztás minden
és elengedés lásd feljebb láss csodát
hét napja hálni jár belém