Berecz Ágnes Gabriella: Tartozás egy kiválóság felé

1894. október 23-án nyílt meg a New York kávéház, a világ legszebb kávéháza cím büszke tulajdonosa. A hozzá kapcsolódó hírességekről, legendákról, a közéleti és az irodalmi szerepéről rengetegen írtak már. Érthető, hogy Molnár Ferenc, Mikszáth, a nyugatosok fontosabbak, de mégis: teljes rejtély, hogy a szerzők miért csak egy-két mondatot írnak arról a személyről, akinek a New York palotát köszönhetjük. Ráadásul olyan elnagyolva, és olyan blődségeket hordanak össze róla, hogy az ember csak ámul. Hát senkinek se jut eszébe alaposabban utánanézni ennek az embernek?

„Az épületet egy Max Aufricht nevű fiatal tanító építtette” – ez a legszebb, igen, fiatal tanítók flancos palotákat szoktak építeni. Azután: „Arányi Miksa törzshelye Párizsban a Café de la Paix lett, itt hozza össze az élet az akkori világ egyik legnagyobb biztosítótársaságának, a New York Biztosító Társaságnak igazgatójával, aki megbízta a palota építésével.” – ez is óriási, így megy ez: egy csóró, párizsi diákot két kávé között megbíznak…

Hát lássuk Arányi Miksa történetét, illetve amit a korabeli lapokból nagyjából fel lehet deríteni róla.

Max Aufricht néven Trencsénben született 1858-ban, és egy tanítóképző tanfolyam elvégzése után, 19 évesen érkezett Pestre. Mivel tanítói munkát nem kapott, egy textilkereskedőnél kezdett el dolgozni. Az segítette hozzá, hogy kosztért-kvártélyért egy módos kereskedőcsaládnál lehessen korrepetitor. Így már be tudott iratkozni a tudományegyetemre, ahol egy évig bölcsészetet, majd jogot hallgatott.

Meghatározó hatással volt a sorsára Saissy Amade, a rangos francia újságíró, aki az egyetemen nem csak franciára, de francia irodalomra is tanította.

Miután Max Aufrichtként megszerezte a jogi doktorátusát, Arányi Miksára magyarosította a nevét és már így ment ki két évre Párizsba a Sorbonne-ra ösztöndíjasként francia irodalmat tanulni. Ott meglehetős nyomorban élt, de azért fenn tudta tartani magát, mivel a Pesti Napló nagy örömmel fogadta a párizsi tudósításait. Amúgy nem akármilyen társaságban élt ott. Csak a legnagyobb nevek a baráti köréből: Szarvady Frigyes, Türr István, Horn Ede, Irányi Dániel, Munkácsy Mihály, Pázmándv Dénes. (Ezek Saissy Amade vezetésével létre is hoztak már Pesten egy ún. Francia Kört, amely a francia kultúra népszerűsítését és a nyelvtanulás támogatását tűzte ki céljául. Arányi később teljes mellszélességgel bekapcsolódott a munkájukba.)

Amíg Párizsban tanult, rengeteget fordított, de nem csak francia műveket magyarra, hanem magyarokat is franciára. Valójában ekkor alapozta meg azt, hogy évtizedeken át a magyar-francia kulturális kapcsolatok egyik legszámottevőbb követe lett.

Az nem volt kérdés számára, hogy ha majd hazatér, újságíróként, fordítóként szeretne élni, bármilyen sovány kenyér is… És ekkor jött képbe a kávéházi ismerős (a nevét sehol sem említik), a New York Életbiztosító párizsi részlegének vezetője: nem akarsz nekem ügynökösködni? Magyarországon nincs irodánk… minden eladott kötvény után jutalékot kaphatsz, jó kis keresetkiegészítés. És dr. Arányi belevágott. Pár hónap múltán alig győzték postázni Párizsból a kötvényeket. Mivel közben beesett egy megbízás közgazdasági szakkönyvek fordítására, Arányi ezen a téren is kikupálódott, és alaposan kitanulta a biztosítási szakmát. A biznisz olyan jól ment, hogy 1886-ban már hirdetéseket is adott fel, mint a társaság budapesti titkára. Két év múlva a saját költségén megnyitotta a New York Életbiztosító hivatalos irodáját a mai Petőfi Sándor utcában.

Hát így jutott oda a dolog, hogy a New York Életbiztosító Társaság egy komoly budapesti székházban kezdett gondolkodni. Ki mást bíztak volna meg az ügy lebonyolításával, mint dr. Arányi Miksát?

Nem kunszt végiggondolni, hogy milyen irgalmatlanul sokat dolgozott. Mert közben fordított is, aktívan részt vett a Francia Körben, mi több, főszerkesztője volt a Saissy Amade által indított Gazette de Hongrie ismeretterjesztő lapnak. Ez utóbbi tisztségét akkor adta vissza, amikor ki kellett írni a pályázatot a New York palota építésére. Ja, ki ne maradjon: közben francia nyelvet tanított a Mintarajziskolában.

A New York palota pályázatának előfeltételeként megfelelő telket kellett vásárolnia. Még agyagos senkiföldje volt az a 3000 nm-es telek, amit a rohamléptekben épülő Nagykörúton kiválasztott. Természetesen minden lépését egyeztetnie kellett a párizsi főnökséggel meg az amerikai tulajdonosokkal. A meghívásos pályázatra 8 pályamű érkezett be. Az közismert, hogy Hauszmann Alajos terve nyert, az már kevésbé, hogy ebből milyen cirkusz lett. A kiírásban az szerepelt, hogy amerikai-párizsi zsűri bírálja majd el a terveket. Az már nem, hogy ezt budapesti szakértők javaslata alapján fogja megtenni. Erre dr. Arányi Steindl Imrét, Lechner Lajost és Berczik Gyulát választotta ki. Több se kellett a vesztes pályázóknak, főleg Bobula Jánosnak habzott a szája. A frissen indított Építészeti Szemlében mindennek lehordta Steindl Imrét, mert az egy dolog, hogy ő építi a parlamentet, ennek ellenére egy dilettáns, amit több híres európai építész is igazol. Lechner, bár szimpatikus ember, igazából csak papírforma szerint építész (a Fővárosi Közmunkák Tanácsának főmérnöke volt), Berczik túl fiatal, néhány bérház tervén kívül még semmit se tett le az asztalra. Sértő, hogy ilyen emberek bírálgatják az ő munkáikat. És ki ez a Hauszmann, egy niemand, a leggyengébb pályázatot ő adta be. Bobula még perrel is megfenyegette Arányit, de aztán letett róla. Hauszmann előtt le a kalappal, elegánsan, csak szakmai szempontok alapján reagált a támadásokra.

Dr. Arányi Miksa azután 7 éven át volt a New York Életbiztosító Társaság budapesti igazgatója. Ám a fantasztikus munkabírására jellemzően nem csak ezzel foglalkozott. Nem jöhetett Magyarországra rangos francia személyiség úgy, hogy ne hívták volna Arányit a fogadására. A kapcsolatai révén rengeteg magyar kulturális eseményt menedzselt Párizsban, és sok kint tanuló vagy dolgozó magyart segített. Több nagy francia ipari vállalat magyarországi indulásánál bábáskodott, rengeteget lobbizott, hogy ezek a beruházások ne osztrák területeken valósuljanak meg. Egy ideig országgyűlési képviselő is volt, és tagja volt a Főváros törvényhatósági bizottságának, a Közgazdasági Társaságnak is.

1901-ben azután a biztosító amerikai központja megkínálta őt a párizsi régióvezetőség vezérigazgatói állásával. Naná, hogy elfogadta. És mialatt Párizsban vezérigazgatóskodott, megint csak minden szálat megmozgatott a francia-magyar kulturális kapcsolatok érdekében. A hatékonyságát mi sem jelzi jobban, minthogy 1905-ben a francia becsületrenddel tüntették ki.

Közben pedig élhetett újságírói szenvedélyének is, amit ismeretterjesztésre használt. Az Újság volt akkoriban az egyik legmodernebb napilapunk. Heti rendszerességgel, Dr. Arányi aláírással ebben jelentek meg az ugyancsak szórakoztató párizsi beszámolói. Nem volt olyan tudományos, kulturális vagy közéleti téma, amit ne érintett volna. (Ezek a kultúrtörténetileg értékes levelek azután a Corvina kiadásában könyv alakban is megjelentek.) Az utolsó írása 1914. augusztusában látott napvilágot.

Budapesten a New York Életbiztosító Társaság az első világháborúig működött a szépséges kávéház fölött. Amikor a franciák megszüntették, Párizsban dr. Arányit is kirúgták, hiszen a Monarchia állampolgára volt, s mint ilyen, nem kívánatos személlyé vált. 1915. januárjában a Monarchiához tartozó francia lakosok javait elkobozták. Arányi Miksa a háború alatt Zürichben élt. 1921-ben még hazajött pár hétre az itthoni ügyeit és vagyonát felszámolni. Trianon megtörte, de akkor még bizakodott, hogy módosul a békediktátum. A további tevékenységéről nincs infó. Párizsban halt meg 80 éves korában.

Az utóbbi időkig a családjáról sem lehetett tudni semmit, de sikerült kikutatni, hogy a nejét Grosner Emmának hívták, és három fiuk volt, Jenő, Imre és László.

Arányi Miksáról nem lelhető fel egy szál fénykép sem. És nincs egy vacak kis emléktáblája sem a New York kávéház falán…

Illusztráció: Cafe New York, Budapest, 2024 (C. McCartney)