Egy darabka belőlem (Óczy versei)
*
egy darabka belőlem
a viharfelhők
lefolytak az égről
a szél elcsöndesült
csak cipőm talpa
cuppogott hangosan
a sáros úton
egy új élet felé
mert eldöntöttem:
új életet kezdek.
nélküled!
hajam levágatom
színesbe öltözöm
és kalapot hordok.
persze tudom
az a másik az is én voltam
de nem vigyáztál rám
és a szakadékba zuhant
szenvedély szilánkosra tört.
nem sírt nem jajongott.
elárvultan hevert a mélyben
mert nélküled
nem volt több
mint egy darabka belőlem
*
ne hagyj el
álmomban
fölszálltál az égbe
én meg sólyomként
repültem utánad
de megszöktél.
aztán zuhantam zuhantam
álmodtam tovább:
hogy tenger zúgása vagyok
viharban süllyedő hajó
segélykiáltás
majd híd lettem
ég és föld között
és a hídon
visszajöttél hozzám.
akkor mosoly
lettem az arcodon
nyári zápor
égnek feszülő madár
és hangosan sírtam:
leszek inkább bogár
vagy néma dallam
árnyékát kergető lidérc
bármi leszek érted!
csak soha többé
ne hagyj el
*
három rövid valóság
én egy intellektuális
szegénynegyedben élek
szűk szobámba kora reggel
a nap térden állva néz be
az ablakon
*
zene kéne
zene meg tánc
és mosolygós arcok!
hogy a világunk
élhetőbb legyen
*
sarki fény tündököl az égen
a napszél mindent összekuszál
elektromágneses hullámok taraján
himbálja bizonytalan sorsunkat
a jövő
*
újra meg újra
már tegnap
belehaltam a mába
de holnap
újra megpróbálom
és újra meg újra
talpra állva, tovább
húzom az igát
mert igavonó az ember
cipeli terhét a hátán
és cipeli lelkében
*
*
Óczy a 2026-os Cédrus-pályázat közlésre választott szerzője
Ezek is érdekelhetik!
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
B. Tóth Klára: Lajos királ imája →
