Szente B. Levente: Háromsorosok
Tükörszilánk
próbáltam úgy élni, mint
egy elfeledett tükörszilánk – jelenésként
születni haló szép babonák öle fölé.
Kétszer ugyanaz
a pillangó szárnya is –
vihart keltő, csapás vagy szemfedő, teremtő és temető:
kétszer ugyanaz, mégsem.
Háromsoros
olykor lehajtjuk fejünket –
a magunk mélyébe pillantva
osztozunk mások magányán.
Küklopsz
már se itthon, se otthon:
se ajtók, se kilincs, se kulcs –
gépszem figyel.
A bogarak
a tükör másik felén
önmagammal, ahogy a bogarak –
táncra készen.
Látlelet
és nappal, és éjjel –
időnk fogy. jók vagyunk
zuhanórepülésben.
Éget
a csend marad –
arcodban a fény
éget szüntelen.
Szente B. Levente a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)
Cimkék: cédrus, haiku, vers
