Szilvási Pál: Két vers
Az álarc
Hommage á WS
Ha gyermek lennék, kislegény,
hogy álmodoznék rólad én…
Csillagos, holdas éjeken
csak hevernék a kert füvén.
S ez jó lenne nekem.
Ha kutya lennék, csatakos,
várnám, hogy a négyes-hatos
meghozzon végre, féktelen
örömre lennék hajlamos.
S ez jó lenne nekem.
Ha virág lennék, és lila,
nem nyújtózkodnék mindig a
fény felé, lennék fénytelen,
sötét hajadban pántlika.
S ez jó lenne nekem.
Gyermek vagyok és kiskutya,
virág is vagyok, mert csupa
elkezdett szó az életem.
És álombeli álruha.
Jaj, irgalmazz nekem!
Nem pusztul el rögtön
Nem pusztul el rögtön a porhüvely,
ha észrevétlen kiröppen a lélek.
Még leöblíti három decivel
a szalonnát a jó emésztés végett.
Még jogosítványt szerez, nem nehéz,
és summa cum laude doktorál,
és dolgozik, egy képernyőre néz,
néha rágyújt a hátsó kapunál.
Öltönyt csináltat, esküvőre megy,
szeretkezik, ha úgy hozza a kedve,
még vasal is tán, s vigyáz a gyerekre,
és nincs baja már, csak egyetlenegy,
hogy él, és él, és egyre él, mivel
nem pusztul el rögtön a porhüvely.
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
