Organizáció és szakralitás – Almár György festményei
Almár Györgyöt (1895-1974) elsősorban építészként és iparművészként tartják számon, pedig életműve alapján a XX. század meghatározó hazai festőművésze lehetne. Bizonyos, hogy a nálunk hagyományosan rosszul tolerált sokarcúság is közrejátszott, hogy képzőművészként nem fogadta be, nem emelte illő rangra a szakma, de meg kell említenünk a sajátságos mozzanatot, hogy festői kiteljesedése már idős korára – ahogy mostanság mondanánk, a “karrier-építő életszakaszon túlra” – esett.
A kiteljesedés széles íveket húz: realisztikus ábrázolásmódja egyre absztraktabbá válik, de olyannyira apró lépésekben, hogy műveinek teljességét áttekintve szinte beavatásban részesülhetünk, hogyan párologhatnak el részletek, sallangok a markáns, belső lényegiség kiemeléséig, és ez a – még egy-egy tárgyra vonatkozó – lényegiség hogyan oldódhat tovább a “Nagy Egész” közös nevezőjében. A mindent átható szakralitás felismerése kormányozza az úton, életszemléletben pedig a derű és a humor. Művészete nem akad el a koncepcionális megvalósítások csapdájában, hanem eleven és érzékeny marad, olyan ember megnyilatkozásaként, aki hosszan érlelt és lelkiismeretes vallomástételnek tekint minden ecsetvonást.
Köszönjük Almár Ivánnak, a művész fiának, hogy lehetővé tette az életmű – alábbi válogatás keretében megvalósuló, szubjektív, szerkesztői ízlésünket tükröző – bemutatását!
(Kállay Kotász Zoltán)
Almár György életrajza, további festményei és egyéb művei megtekinthetők a http://www.almar.hu honlapon!
Ezek is érdekelhetik!
Szakolczay Lajos: Kereszt(l)ény Magyar 70/40 →
Vallomás és köszöntés | Szkok Iván →
Kalász Márton 85 éves →
