Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

június 8th, 2016 |

0

Fazekas István: Felhevült, nyári szonett

 

Tűz-erdőket léptek táncos lábaid,
habot zihált a fülledt nyári éj,
bámultuk a holdat, hogy nyújtózkodik,
s tavakba hulló fénye mily fehér!
Párás-szép ajkad ajkamat kereste,
izzó rögöket görgetett a Nyár,
égette vérünk vágyunk vad keserve,
nyöszörgött csak a mohó félhomály.
És zuhogni kezdtek ránk a csillagok,
zuhogtak a menny ablakaiból,
ha csókunknak vége, tudtam, meghalok,
lángra gyúlt köröttünk minden bokor.
       Kínzócölöpre vésted életem,
       szerelmed ragyog ázott ingemen.

 

Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás