Marchese Éva: A nyár fiai
Felüti a nyár ismét csikó fejét,
Sárga nap tündöklése izzik a csillogó szemekben.
A remény vak rabja lesz most megint mindaz, ki hitetlen.
Hajakba borzol a vadóc, lenge szél,
Majd szabadon folytatja útját a végtelenbe tovább,
Röpdösve táncol vele a vágy, mint derengő délibáb.
Olvadó ezüst az éjszakai ég,
Boltozata alatt fekete mézbe merül a világ.
Egy sóhajban a lélek megnő, mint egy gyermekóriás.
Egy érintésnyire csak a mindenség,
Kitárt karokban nyúlnak el távoli csillagrendszerek.
Társukra várnak a tejúton elveszett tekintetek.
Visszavár a folyó, s a tengerbe ér.
Hullámai lassan elnyelik az elmúló éveket.
A nyár újrarajzolja a még élni vágyó véneket.
Marchese Éva a 2016-os Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: R. Tamás fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
