Száva Csanád: Tizenhat haiku
Koan
a kiterjedés
bent van – a semmi kint hol
helyezkedik el?
Otthonos idő
a köd bezárta
szobám ablakát – tisztul
magához elmém
* * *
köd simogatja
a rügyeket: könnyeznek –
mit álmodhattak?
* * *
reggel csendjét csak
etetőt megtaláló
madár zavarja
* * *
harangszót hallgat –
válaszként elszakítja
tegnapi ingét
Hajnali büró
holdkóros táskák,
álmatlan hivatala
felelősöknek
Szaigjó kunyhója
sehol sincs helyed
helyed ahol meglelnéd –
fűkunyhód hervad
* * *
fotelben ülve
telefonbeszélgetést
hallgat a macska
* * *
őszi levelek
csak fa-tükörképhez
találnak vissza
Férfikor
a dérütötte
termést mustrálom inkább
mint ősz szálakat
* * *
mezők szirmai
töltik meg szürke szobám –
vörös pipacsok
* * *
huhu: szólt reggel
egy madár – hozzászólok
én a mai nap?
Basó utazása
megbetegedve
utazóban álmomat
tarlóra vetik
* * *
könyvek: régiek s
újak – életed elő-
s hátlap közt röpköd
Basó halála
kirándulóban
betegséggé lett álmom –
pusztaságon száll
Tavasz
a jég zajlik és
gondjaink kiolvadnak
mint napi adag
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
