Czilczer Olga: Szépen vagyunk! (Két vers)
Erdőben
Tettem egyik lábam a másik után. Lépésről lépésre magam odahagytam. Így esett meg, hogy, fiatal tölgy, az erdőben eltévedtem.
Jött egy kis szél, kezemet kérte. Vihar támadt, arra már törzsem is elkezdett hajlongani. Felkértek dörrenések, lekértek villanások. De amint kiderült, rophattam táncom egyedül tovább.
Festő megállított, vásznára vázolt, lefestette elmozdulásaimat. Szobrász nézett modellnek, csontig faragott. Rőzsegyűjtő öregasszonyoknak forgácsommal lett tele a zsákja.
Mehetek, amerre látok. De így inkább maradnék. Egy megkímélt ágam földbe szúrva. Ez már nem vert gyökeret. Tovább sem akart állni. Fejfának még jó lehet. Ide temethetem halottaimat.
Páran élők még kirándulnak. Ösvénnyel, útvesztővel libasorban, egyik a másik után. Mögöttük messzi városok, műemlékek, egy pasztell arc mosolykeretben, egy szobor, kitől is? hol is? Várak, romok, vasutak, múzeumok. Az erdőben levelek, lepkék zászlai fakulóban, megdőlt útjelző táblák. Farönk asztala, kisszéke fűrészáru. Hajdan makkos, gubacsos műsorát sugározta. Mostanra kivágták.
Az egyik turista megcsodál. Ni, egy bentlakó! A másik elmesél egy történetet. Miközben sodródom kifelé a sűrűből. Zsongások, zúgások halkulóban. Emberek, őzek s más vadak! Ki hallotta a mese végét?
Szépen vagyunk!
Ágak loboncát fésülgetem. Akkor már minden csupa ág volt. Nyesetlen, perme-tezetlen, csontritkult, porca-kopott. Egy nagymutató a tétlenség perceit szaporította, csak hogy teljék el felette a télidő.
Szépen vagyunk! Hó váltotta eső áztatta ujjunkon évgyűrűk fordulata. Egy fordulat a nyárra, más fordulat az őszre. Fényt árnyék eljegyez. Év évre kérgesedik.
A havas eső meg csak esik. Felhőből egy-egy fehér hajszál. Az emlékeket az álom előhívja. De azok is ágak. Erre száll egy széncinege. Zöld lombbal, ernyővel az egyikre felül.
Úgy látszik, ma nem kellett iskolába menni. Nyáron vakáció, télen szénszünet lehet, esetleg influenza-járvány.
Holnap már nagykabátban préseljük be lomja hullt véznaságunkat, tudásra ítélt tudatlanságunkat a tölgyes faragott padsoraiba. Csak Sárga Láb hiányzik. Szerzett valami orvosi igazolást. Otthonról azóta ki se mozdul. Odanőtt ágyhoz, asztalhoz, kalitka rácsához. Idős szülők egyetlen gondja lett. Ha éppen nem csipeg, csipeget, kibújik belőle eszement énje. Tojást dobál a fészekparazita. Röptében rántotta sül. Pittyeghet a pontos idő, a falióra csak mondja a magáét. Óránként kakukkol. Ki-ki a maga idejét éli, így eltelhet ezer év is anélkül, hogy egyik a másikra találna. Az ablakok befelé néznek.
Illusztráció: Kállay Kotász Zoltán fényképfelvétele (2016)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
