Szilvási Pál: Soledad
A balkonon, a balkonon
szép nyári este égre néz.
Feje fölött fekete bársony,
szegélye égő sárgaréz.
“Sötét hajú kisasszonyom,
ugye érted a hallgatásom?
Régóta nézed homlokom,
régóta vagy meghitt barátom.”
Ennyit mond a sápadt rokon.
Felhők mögé bújik: ne látsszon
fehér arcán a szánalom.
Ő áll, a kékes füstbe néz,
feje fölött fekete bársony,
szegélye kopott sárgaréz.
S az esőcseppek monoton
bolerója kopog a rácson.
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvétele (2015)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
