Antonio Vivaldi: Tél
Átfázva dideregni sűrű hóesésben,
A metsző, csípős szélben ide- oda
Topog a láb, vacog az ember foga,
Keserves ilyenkor odakint a télben;
Kandalló mellett pihenni jobb volna
Mikor kint szakad, mint jeges utakon
Óvatosan, lassan, figyelve nagyon
Tipegni félelemtől bukdácsolva,
Egy fordulatnál elcsúszni, menten
Hanyatt esni, biztos talaj nincs sehol,
S menekülni, ha a jég alul reccsen;
Érezni, sirokkó, bóra áthatol
A házon, bár az ajtó zár rendesen.
De téli öröm is vár itt valahol.
Koosán Ildikó fordítása
2017. december 30.
Agghiacciato tremar tra nevi algenti
Al Severo Spirar d’orrido Vento,
Correr battendo i piadi ogni momento,
E pel Soverchio gel batter i denti;
Passar al foco i dí quieti e contenti
Mentre la piogga fuor bagna ben cento.
Camminar Sopra ‘l ghiaccio, e a passo lento
Per timor di cader girsene intenti;
Gir forte, Sdrucciolar, cader a terra,
Di nuovo ir Sopra ‘l ghiaccio e correr forte
Sin che ‘l ghiaccio si rompe, e Si disserra;
Sentir uscir dalle serrate porte
Scirocco, Borea e tutti i Venti in guerra.
Quest’é ‘l Verno, ma tal, che gioja apporte.
(A „ Négy évszak” Tél. c. szonettje)
Illusztráció: R. Tamás fényképfelvétele
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
