Mondd meg nékem, merre találom…

Hetedhét

június 28th, 2018 |

0

William Wordsworth: A magányos aratólány

 

Nézd, egy felföldi lány arat
magányosan a földeken,
közben dalol: hát állj meg itt,
vagy lépjél csendesen!
Maga kaszál, gyűjt gabonát,
s énekli borongós dalát;
oly áradón szól éneke,
a mély völgy hangjával tele.
Nem köszönt csalogány dala
fáradt vándort ily ékesen
Arábia homokján, ha
hűs ligetben pihen.
A kakukk tavaszéneke
sem ilyen bűvölő zene
a távol Hebridák felett
tengerek csendjét törve meg.
Miről dalol, ki tudja azt?
A bús taktusokban talán
balsorsú múltról mond panaszt,
s mereng rég volt csatán.
Vagy ennél jámborabb dala?
Ismerős gondokkal a ma
kelt bánatot, őszinte kínt,
mely múlik, s itt terem megint.
Mindegy a téma: éneke,
mintha örökké tartana;
néztem, sarlóval hajladoz,
munkálva szól szava.
Hallgattam mozdulatlan ott;
s dala szívemben dobogott,
ahogy hágtam a hegyre fel,
s utamat már csend lepte el.
Fordította: Aradi András

 

Illusztráció: William Wordsworth

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás