Cselényi Béla: Az alkalmasak (Három vers)
iszonyat
elvesztésedkor
az egyik ismerősöd
gombászni hívott
az a gombászás
mint egy géz melyen átüt
valami piros
mint egy vérvétel
a nyári verőfényben
mint egy tébolyda
véred átütött
naplólapjaimon is
lombhullásiglan
özvegy jánosné
ma huszonkét éve
kavicsot gallyat adtál kezembe
a nyitott kórházablakon át
ma huszonkét éve volt vallomás
húsz éve
negyvenkét éve
megözvegyültél s olykor be-betértél
mardosó bánat elől az ispotályba
én meg megijedtem
mintha kötelességem lenne
feleségül vennem téged
hogy a pohár vizem alatt
örökké legyen terítő
az alkalmasak
isten lenéz
rendet teremtene
alkalmasak az angyalok
nem várják a tengert
nem várják a téli fenyőfát
nem tudnak várakozni
nem tudnak vágyakozni
Illusztráció: Légyölő galóca (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
