Lászlóffy Aladár: Két vers
Köszönjük Lászlóffy Gyöngyi és Széles Klára figyelemfelhívását: küldését. (A szerkesztőség)
A TEMPLOMÉPÍTŐ IDŐKÖN INNEN
Mindenhez képest kész a múlt,
mit Bolyai is megtanult.
Mily elhasznált! Kifényesedve
itt van egy tér, mely zeng remegve.
Valaki zihál benne: Isten
a templomos időkön innen.
Egyszercsak otthagyták leírva,
s lementek pihenni a sírba.
Azóta hangzik épp vagy hallgat,
mint mag, mit hóval betakartak.
A szent szimmetrikus zajokban
a felgyűlt világ fénye ott van.
Nagy feltekert acéltraverzek,
miket csak bombázással nyernek.
Nem rend ez és nem terv, kopott,
mint páralepte ablakok.
Mindenhez képest kész a múlt,
mit Bach János is csak tanult:
a kottapapír hangolásban
zenék előtti látomás van.
2002
A FOGOLY
Bizony zárvány vagyok,
körülöttem alvadt
borostyán-ég ragyog,
megölel és hallgat.
Legbelül a lélek,
odakinn a tárló.
Múzeumban élek
bőrömnél határló,
irhámmal bepólyált,
eszemmel rejthetett,
eddig mindenhol járt
érzékeny életet.
Lüktet egy hordozott
életem-előtti.
Ó mennyi kor hozott,
s mindenem elönti
borostyán-könnye a
rámfagyott jelennek.
– – – – – – – – – – – – – –
Bárminek fénye vagy –
egyszer már jelenj meg.
Jelenj meg üregem,
páncélom ablakán:
kívül az üvegen,
távoli gyarmatán
elvesző időknek,
ahová efféle
szörnyeket kilöknek,
dobnak a szemétbe.
Láthassam boldogan
nyomorgó nyomorult:
királyom hol rohan?
Palástja kifakult?
ki most a bolondja,
Péntekje, barátja?
s hahogyha tévedett –
valaha belátja?…
Különben lehet, hogy
tökélyem beszédes.
Száműzve el nem fogy,
örökre veszély ez:
börtönöm, képletem,
amire kilátok,
én zártam magamra
körül a világot.
2002
Illusztráció: Lászlóffy Aladár
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
