Czilczer Olga: Két szonett
Csoportos turistaút
A társaságból egy nő egy tenger kevés neki
felmosni a szobakonyhát
a vödörrel csörömpöl hát
nem hagy sziesztázni
Aztán a környező utcák kerülnek sorra
névtelen felirat a nyári nap homlokán
a kor ráncai lépcsők hiú sora
fönt tataroznak csak a reneszánsz látogatható
még mindig fest Tiziano
s ha ecsetét leejti nem veszi fel senki
Károly már halott
elhagyva múzeumot és turistalakot
heverőm a hajó a tenger
nem elég neki
Itt Istár
A csend megszaggatva mással beszél
vagy ringva búg mint amikor a szél
drótok labirintusába téved
s a készülékkel köt egyezséget
s ha összetalál élő és holt titka
sosem volt kapcsolatot teremt s mintha
érkezne még egy megkésett üzenet
egy más számról mintha az úgynevezett
alvilágból lengne fel és lepne meg
jó ha minden második szót ki lehet
venni hallózik én hallom-e kérdi
de hogy ki ő nem mondja elfeledte
nyilván nevét hogy is jutott eszembe
nekem az ember önmagát sem érti
Illusztráció: Tiziano: V. Károly
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
