Szathmáry Olga Ottilia: A hetedik napon
Sivatagba zárt szerelem
szánalommal siratom.
Gyászolva eltemettem.
Azon a hetedik napon.
Lélekkufár vihar!
Fuldokló fájdalom
szorítja torkomat.
A hetedik napon.
A hetedik napon,
kínozott szenvedés.
Gyötrő szenvedély
lett botor bánatom.
A hetedik napon.
Mardos szenvedés.
Lávatűz perzselés.
Rózsám haldoklott.
Fekélyesedő, baljós
szavak visszafájón!
Test arctalan, torz.
A hetedik napon.
Meg nem hallott,
elfojtott kiáltás!
Halkult szívdobbanás.
Azon a hetedik napon.
Tisza vizén kivirágzott,
sodró tetemek keservén
kérész életű reménység.
Azon a hetedik napon.
Azon, a hetedig napon,
mart szívembe cápafog.
Be nem ért keserű szerelem
falt fel csodát látó perceket.
Azon a hetedik napon tán.
Beteljesült őrület éje után,
húsomba égett vágyakozás
a bolond meg nem alkuvás!
Vasúti sínpár súlya vállamon.
Te sivatagi rózsa gyötrelmes,
forró-hideg szülte szerelmem
törött össze a hetedik napon.
Végtelen gyönyörbe futó
időtlen rezgés ekliptikán,
Földet átölelő Nap útján.
Hét nap, csillagragyogón.
Azon a különös hetedik napon
végzetem, zord dobozába zárt!
Képzeletem Univerzumban járt,
s átölelhettem az egész világot.
Budakeszi, 2018. augusztus 7-én
Szathmáry Olga Ottilia a 2018-as Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője.
Illusztráció: Sínpár (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
