Rumi Enikő: Üldözött (Négy vers)
Holtpont
Igaz
könnyed nevetésed.
Igaz
karcsú tested,
és nehéz illatod.
Kockázatos…
És nem szabadulok tőle,
igaz, nem ígérsz
semmi mást.
Igaz
a könnyed dialógus,
és törékeny a pillanat.
Igaz könnyelműségem,
és keserű, de az a legszebb,
hogy mulandó,
akár a súlytalanság az ugrás holtpontján.
Titokzatos.
Egy perc
Egy perc
magány az még
olyan, mint az örvény…
Végtelen.
De még nem húzza össze az arcod,
mint a fanyar gyönyör, ha áfonyát eszel.
És csak azután jön a kerengés.
Majd, ha már nem szédít,
de ha már nem vágysz
mindennél jobban egy ember hangra,
akkor már fel tudod tenni a kérdést:
mi hozott ide.
Ide, ahol először
hagytak magadra.
Pygmalion
Fürkésző kezével,
melyben, akár a keblem, talán én is épp elférek,
telhetetlen szépséggel vonja be arcom. Azt hiszi, nem félek,
hogy épp e test, e lefegyverző báj az, mi mindkettőnket
a halál játékszerévé tesz.
Üldözött
Bennem vagy régen,
de elfeledlek újra, míg egyszer
meg nem talállak…
Egy mindig véletlen találkozás. Akár a zápor.
Elpattant a húr,
a zárban elfordulni mégse mersz, te kulcs.
Bennem voltál,
de mindig elfeledtelek;
hisz úgy jöttél, akár a koldus, úgy távoztál,
kifosztva várost és leölve népet,
hogy köszönni szállást vagy bort ne kelljen.
Üldözött rablóvezér.
Illusztráció: Ugró lány (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
