Benkő Ildikó: Álom (Két vers)
legkisebb gyermekemhez
szültem
mind-mind neked
téged kertészüknek pásztoruknak
köldökömön ringattalak
napfénnyel asszonykézzel cirógattalak
vad gyümölcs patak
nem gondoztad
a gyümölcsöt csaltad
a húst ölted faltad
társaid magad hússá nézted
húskirálya a kiharapott résznek
talán nincsenek is csak a képzet
a létet mércéid medrébe toltad
a világ se legyen ha te vak vagy
sokáig álltam értetek
a tüdőmet kitéptétek
a méhemet kiszívtátok
vizeimen az olaj átok
földem zsírját pusztító kövérségre heréltétek
döfött kutyaként nyüszítek
húzom a mérgezett csíkot
nyalod
álom
bükknek lenni egy patakparton
a patak még nem száradna ki
magvaimból körém családot erdőt
mondjuk megérném hogy majd mind felnőtt
csak a vaddisznók ritkítanának
a befektetők számító képe elkerülne
elébem remete ülne
értene
mondjuk nem belőlünk építene
kunyhót magának
nem velünk fűtene
elég az avar a hullott ágak
inkább táplálna
fává válna
Illusztráció: Bükkfa (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
