Lajtos Nóra: Abból a keresztből
Dobozi Eszter halálhírére
Azon az augusztusi tokaji délutánon
találkoztunk utoljára… pöttyös ruhájáról
mára elvándoroltak a fehér csillagok;
egymásba horgolom a betűket, s közben
arra gondolok, micsoda kegyelem, hogy
akkor ott kezébe tehettem a kezem, és
most fájó szívveréssel rá emlékezem…
galambteste ma megadta magát a szürke
hajnalnak, és csak reggeli részegségem
csöndes magányában próbáltam felfogni
nemlétét… lelke szárnyakat növesztett
a halálnak, s ha tehetném, olajággal karcolnám
ide, mi szent: abból a keresztből egy szálka
a kezembe, egy pedig a szemembe ment…
Uram, nagy a te égi utad, de én hiszem, hogy
odaát várod egy Benned, s az alanyban és állítmányban
hívő kedves, forrásodból táplálkozó hűséges tanítványod.
Illusztráció: Dobozi Eszter (Hraskó István fényképfelvétele, MTI)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
