Vasadi Péter: Ablak
E-nek
Ahogy nézem hosszan
a körtefa kitárt ágain
a csillogó bőrlevelet
a délután négyórai
napfényben, úgy látom
a Jelenlétet, mely test-
telenül magába meríti.
Ez a kétszárnyú ablak
a megvilágosodás kerete.
Számolhatatlanul egy.
Reggel még a sűrűsödő
köd ménese vonult el,
délre kisütött, s most
az alkony ónos aranya
szögletesedik benne.
Keresem, ami kezdettől
keresett. Ülök átjárva
sugarában. Iszapos
léptek caplattak egykor
a távolban. Elhaltak.
Cement vályúban
csordogál az esővíz.
Itt a kapu. Ha akarsz, csöngess
és gyere be. Ha úgy
döntesz, leereszkedsz,
elbontom neked a tetőmet.
Nincs mit befejeznem.
Én vagyok elkezdve. Meg
asszonyi áhítatával ő.
Egy kenyéren élünk.
Lábadozva készen
az örök egészségre.
Hogy majd nyom nélkül.
Együtt. Megigazítva.
Világosságod megelőz.
Vasadi Péter feleségével, Marcsek Edittel (Balatonfüred, 1990.)
A kézirat
A gépirat
A kéziratokat a költő lánya, Víz Judit bocsátotta rendelkezésünkre.
Szülei fényképét is ő készítette.
Illusztráció: Napfény a kék szobában (A. Ancher festményrészletének[1881] felhasználásával)
Ezek is érdekelhetik!
Sinka István: Éjnek éjszakája* →
Bánki Éva: 23. zsoltár →
Konczek József (1942–2026) →
