Barna Júlia: Ki voltam (két vers)
bizonytalan üzenetek
bizonytalan üzeneteket küld a tavasz
itt vagyok jövök már
nem mondom meg mit hozok
az idő megáll és visszafelé kezd forogni
a teremtés tétovázik merre tovább
a színek harmóniája megszakad
valami ciklámenszerű
csapódik szemembe erőszakosan
nem lehet kikerülni
az illatok benzingőzbe keverednek
el is vesznek benne
a járókelők maszkban hasonlítanak
barátra és ellenségre is
arra várunk
ami több egy évszakváltozásnál
hogy az ember rendeződik
újragondolja magát
megírja házi feladatát
a belső rend majd megteremti a külsőt
és ahogy az embert
úgy az egész emberiséget
újjászülik a vészhelyzetek
ki voltam
ki voltam míg éltem
szerettem az embereket a fákat
a fény játékait
a hajnal és az alkony
sejtelmes hangulatában
a lila virágokat
az esernyős képeket
ha egy könyv megérintett
örökre nyitva maradt bennem
a láthatatlan könnyeket
felszárították a versek
mi vagyok most
egy lefutott program
gondolataim
szélben szállongó szirmok
nem terelem össze egy versbe
kit érdekelne
örülök hogy élek
vagy nem is
csak a megszokás mondatja velem
ebben a különös tavaszban
az ember olyan otthontalan
Illusztráció: “Pulsatilla”
Ezek is érdekelhetik!
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
Turbók Attila: Belső terek lázadása →
