Bo Carpelan versei
*
Téged kereslek de oly közel vagy
hogy nincsenek is szavak ahogy hangok sincsenek
a nagy, régóta áhított nyugalomban.
A képmásod keresem, a képmásodhoz a szavakat,
melyek a közeledben rejtőznek,
egészen közel vagy, akár a napfény
az öbölre néző nyitott ajtóban
vagy mint a belélegzett tiszta levegő
az őszi félhomályban.
(A 2003-as Diktamina c. kötetből)
*
Telitalálat, pont középre.
Ott viszont üresség volt.
A nyíl egyenesen átrepült,
sosem találták meg.
*
Inkább egy ház vidéken
mint húsz olcsó versike.
Na és ha lendületben van a zseni?
Inkább egy ház vidéken.
(A 2010-es Gramina c. kötetből)
Fordította: Tillinger Gábor
Bo Carpelan (1926–2011) Finnországi svéd költő, irodalomkritikus és műfordító. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1960-ban a Helsinki Egyetemen védte meg irodalomtudományi doktori értekezését. Számos rangos irodalmi díjjal kitüntették, egyebek közt 1971-ben a Svéd Akadémia Finnország-díjával, 1977-ben az Északi Tanács irodalmi díjával, 1978-ban a Pro Finlandia-éremmel, több alkalommal pedig a Finlandia-díjjal is. Svéd nyelven alkotott.
Illusztráció: két kötetből
Ezek is érdekelhetik!
William Blake: A tigris, Madarak, Mérgek Fája →
Patrice Van Eersel: Mallász Gitta londoni utazása és találkozása a Bhagavad-Gítával →
Középkori örmény kanciók II. (Zsigmond Benedek fordításában) →
