Batári Gábor: Égi mechanikák (versek)
Égi mechanikák
A mennyek jószágai mind:
frigyládafája-szárnyas gőzgépek,
villámtekintetű ametisztmobilok,
izzóérclábú szárdiuszlovagok,
ekkor megszűntek munkálkodni
és letérdelt a Zafírtrónus előtt
minden lelkes állat
az egekben,
a föld színén,
a vizekben,
és lőn csendesség a mennyben
mintegy harmadfertályóráig.
Ekkor szólott valaki amazok közül
szelíd hangon: “Ki méltó rá, hogy
köntösére sorsot vessenek?”
Majd látám, hogy az egek jószágai mind:
az ark-pterixek, kerekes kérubok,
szeráfszekerek, nefilimek,
az apokalipszis mérnökeinek gondolatjába
robbanó- és egyéb motorok ideáit lehelik,
és ekkor nagyobbá
lőn a kék
Eon
Egykor
a fák levele
kék volt,
méregzöld
az égbolt,
föld alatt laktak
az emberek,
a mennyekben a tengerek,
a föld színén a holtak,
a leendők, akik voltak.
Koan I.
Én is tágulnék
én se tágulnék
a pontban
Koan II.
Két pont között
legrövidebb út nincs
van: a nincs
Illusztráció: “Égi mechanikák” (fh. Kepler, Mysterium Cosmographicum)
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
