VERSEK A VERSRŐL
A magyar költészet napja: Halmai Tamás és Németh István Péter – hét költő versről született alkotásainak – rögtönzött összeállításaiból vett parány-mustrájával köszöntjük.
Alkalmi híradás – elemzés nélkül – e napra: a számadás szerint a földi útját bevégző print-Napút 200 számában 1211 magyar versalkotónak adtunk közlésfórumot. Köztük nagy sokasága a haikuszerzőknek. Két tucatnyi a később kötettel bizonyított nálunk induló költő. Ekként is éltettük a költészetet. (A szerk.)
*
Petőfi Sándor
Legszebb versem
Sok verset írtam én már össze,
S nem mindenik haszontalan;
De amely hírem megszerezze,
A legszebb vers még hátra van.
Legszebb lesz az, ha majdan Bécscsel
Hazám bosszúja szembeszáll,
S én villogó kardom hegyével
Száz szívbe ezt írom: halál!
Érmihályfalva, 1847. május
Babits Mihály
Egy verses levélre
Reményik Sándornak
Ha nem tudtam mindjárt felelni,
tulajdonítsad zavaromnak.
Úgy forgattam soká kezemben
zengő leveled, mint aki
nézi, nem hibás-e a címzés.
Nem ismersz, messze vagy, barátom!
Ha látnál, hogy fetrengek itt,
már csak a testben élve, már csak
egy nyaláb testi fájdalom,
erőtlen, gondolattalan:
nem írtad volna amit írtál.
A versed édes és kegyetlen.
Úgy hangzik mint a trombita
a nyomorék vitéz fülében,
vagy a halott álmai közt,
aki már feltámadni nem tud,
de a hangot, mely költené,
beszövi az álmok közé,
beszövi kínjai közé,
s a költögető hang, a hang
kínok és álmok közt örökre
zeng tovább édesen s kegyetlen.
Szabó Lőrinc
Lóci verset ír
Ünnep előtt volt. Kint a kertben
húsvéti bárány bégetett,
most borult virágba az alma,
a barackfa már vetkezett,
én meg épp versbe igyekeztem
fogni életet és halált,
mikor egyszerre nyílt az ajtó,
jött Lóci és elémbe állt
s megszólalt: – Apu, verset írtam!
– De hisz még nem tudsz írni, te!
– Nem is írtam, csak kigondoltam.
– No, halljuk. – Hát figyelj ide, –
szólt Lóci, azzal nekikezdett
s két sorban elmondta a verset:
„Az életet adja, adja,
egyszerre csak abbahagyja.”
Én nagyot néztem: – Ki? Kiről szól
a versed? Ennyi az egész?
– Hát az istenről, az a címe! –
magyarázta a gyerek; és:
– Nem kéne még valami hozzá?
kérdeztem én kiváncsian.
– Nem hát, – felelt ő, – ez az élet,
ebben már minden benne van.
– Benne van, jól van, igazad van,
szép a vers, menj és játssz tovább! –
Szinte ijedten csókoltam meg
Lóci hatéves homlokát…
Ő elrohant… Kint ragyogott a
tavasz, a bárány bégetett
s én eltünődve ezt a verset
írtam a magamé helyett.
Takáts Gyula
Útjaikról verseim közé
A nyárfáinkra ült a köd…
Eltünt a forma, csak a madarak
jeleztek, merre jár a fa
e sűrű nincs ege alatt.
Sások, szittyók között a senki jár
s az évszakon túl az, ami
lassan kezdi az évvel
már bennem is telét kibontani.
A van s a nincs köde egymást fedi.
A berkeikből jönnek a sorok,
és útjaikról verseim közé
róluk beszélő tájat rajzolok.
Kezén tartotta
Hogy Csu Fu él-e még,
kérdezték tőlem a minap.
Fölnéztem… Láttam a hegyet.
Fénylettek a sziklafalak.
Kimentem, s barlangja előtt
két csalán és egy kis menyét
napoztak kora délelőtt
és maga bár csak mosolyával írt,
de most egy versikét adott.
„Ha nem süt,
akkor is ragyog.”
Csak ennyi volt és a kezén
tartotta Csu Fu a napot.
Rónay György
Ars poetica
Csak tartani a tollat mozdulatlan,
s várni, míg saját súlyától lecsöppen
róla a vers.
És beissza a föld.
Székely Magda
Középkori
Tornyos, lobogós palota,
vele szemben a kaloda.
Zöld mezőben a kasztok,
az urak és a parasztok.
Világos a táj címere
kinek hús, kinek cibere.
Az érkező ármádiák
nyomában két íródeák.
Egyik benn ül a palotában,
másik kinn ül a kalodában.
Fodor Ákos
A formákról
Vizet forralnál?
– Jó, ha edényt teszel a
tűz és víz közé.
Szavak
Minden szó: műfordítás, emlékezetből
– a Megközelíthetetlen Hiteles Szövegé.
Hihetetlenül fontos,
tűrhetetlenül pontatlan
minden szavunk.
Goethe-haiku
Mindig legyen két
Jó Könyv kezedügyében:
ezt írd, azt olvasd.
Illusztráció: fh. R. Magritte
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
