Bánfai Zsolt: Esztétika (három vers)
*
Esztétika
Áttetsző tárgylemezen a fémek kondulása –
harangjáték, apró ütések az alvó völgyek csöndjén.
Megtörténik olykor, hogy ékszert terem a puszta nyomás,
ám feslett bőrökön repedést érlel minden, mi sötét,
indul, mint a villám, vállakon omló vízesés –
dobogó fátyol mögött meztelen, lüktető arcok.
Kántálják az elharcolt érzéseket: verssorok a homokban
(szögek, plakát, folyosó, és továbbra is ég a villany),
hóhérarcot látok mögöttük: borostásan is szép
mosoly, szalonnaíz, együtt lépdelünk
(akár egy Pilinszky-versben), csuklya, kötél a priccsen,
az apró szoba egyébként rendezett –
ablakból a hullámzó testek: fehér lepedők a fán.
Levendula, halcsont, égő hold
Fényűzés. Így festem a roló mögé zárt
szobát, dobozba gyűrve az emlékezés
folyóit. Gázlót nyitok, ültetem az árnyainkat,
fákká növesztve a határt: váljon láthatóvá
a változás. Just another day without your love –
a blues hangjai hús alá metszik a fényt,
a napról napra, éjről éjre terjeszkedő bársony
kialvatlanságot. Az aggodalom bélyegeit
morzsolgatom, lila levendulát; illóolajért
a gyerekkor rétjein. Kövekben fénylő rögöt
gyűjtök, nemesfém vagyok, röntgenorvos,
ki csontárnyékban tumorcellát kutat.
Pikkelyben számítom az időt, halcsont-
karnison maszkjaim lógnak, bordakosárban
kidobott rongyjáték. Bénult vagyok, csalfa,
szememben óceán dagad, az erek rajza
rajta, ajándékul hagyom majd rád.
Holdak égnek éppen, és mi virrasztunk –
együtt virrasztunk, a rettentő vízesésben.
Testemlékek
Benőttünk egy medencebéli tájat.
Levetett bőrünk süppedő lepedő, testeink
vörösben lüktető hegyek, a kegyelem végső szobrai.
Sokáig hittük, törékenyek vagyunk, mint a folyók.
Útmenti szilánkosban járunk, de a teljes képet nem ismerjük.
A bozót menedéket ad, szemünk fehérje kivilágít.
Egy felütött könyv lapjai között találkozom veled,
azt mondod, óvakodni kell a betűktől, képesek felidézni
valamit belőlünk, bőr alá varrt félelmet,
az önazonosság üledékeit, falak néma ellenállását,
a hálókat feszítő kövek árnyait. Mindent, ami eltűnik,
mielőtt napvilágra hozhatnánk.
Bánfai Zsolt a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: Reflekciók
Ezek is érdekelhetik!
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
Egy darabka belőlem (Óczy versei) →
Hogyan kérj bocsánatot a macskádtól (Balizs Dániel versei) →
