Kőszegi Barta Kálmán: Rámsötétül (két vers)
Forgószél-szellem foglya vagyok
forgószél-szellem próbál felkapni
karmait kinyújtva
vinne magasba
ledobni újra
ledobni újfent törni csontjaim
szirti sasként koponyám zúzva
agyvelőm kibelezni
bekebelezni
fenn a magasban kerengve vijjog a párja
karmait mélyen belém ereszti
testemet fogja vagyok a foglya
el nem ereszti
tört koponyámat inkább a
mélybe ledobja
húsevő kányák közt arcom
látom a végem
Mellékdal
fehér ruhában fekete hajú
indián lányok szelleme ment meg
Rámsötétül
Eőry Emil: Éjszaka című szobra alá
Az ablakon át szép lassan
begomolyog a sötét.
Óriáskígyóként tekeredik,
fonódik az ablakkeretre,
csusszan le, előbb a földre, majd
betölti a szobát teljesen.
Rámsötétül, fénylő áspis szeme
bűvöletében kimeredt halottként
mozdulatlan testem elhagyja magát.
Álompor nehezül pilláimra,
jótékony sötét a párnám és paplanom.
Kőszegi Barta Kálmán a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Eőry Emil: Éjszaka
Ezek is érdekelhetik!
Németh István Péter: BALATONI HEXAMETEREK – édesapám emlékének →
Dancs Szabolcs: Határvonalak (versek) →
Kállay Krisztina Ágnes: Szemközt a halállal* →
