Vörös Viktória: CSÍJJA-CSICSÍJJA
*
Szendergő-derengő
párnába süppedő
álomhozó szoba
négy sarka lehajlik
pálmáfa lombjából
gyümölcse héjába
édes révedésben
alszik már a test is
alszik a homlok is
csak két szem világít
messze vivő fénnyel
Térj be vándor lélek
oldjad le szárnyaid
ülj az itatóra
valahai tóba
szomjad helyett álmot
hozzon édes mákonyt
virágom világot
Illusztráció: A. Geddes lótusza – “csillagzó” pálmavirággal
Ezek is érdekelhetik!
Benyó Tamás: Jelenkor →
Bolla Csaba: Katalinra emlékezem (két vers) →
Botos Ferenc: Miserere, Naphimnusz (versek) →
